Miért kell eltűrnöm mindent és csöndben maradnom?

Sziasztok!

A családban én vagyok az, akinek nemhogy nem számít a véleménye, hanem el sem mondhatom azt, ami valószínűleg nem számítana.

Kb mióta negszületett, szemétkedik velem az öcsém (10). Azt hazudta múltkor, hogy amíg nem voltam ott, beleköpött a teámba én meg kiöntöm a teát még én kapom a szidást, hogy hogy merem kiönteni.

Tegnap meg borotválkozás közben azt mondta nekem, hogy azzal Anyu egészen más testrészét borotválta.

Természetesen én kapom a leszidást, hogy miért hiszem el neki.

Csúnyán beszél velem, mutogatja a középsőujját törlőrongyként, cselédként kezel egy 10 éves gyerek, nekem meg muszáj hagynom és mindent meg kell tennem neki, a s-t ki kell nynom, csak épp ha nem csinálom meg, a szüleim bezsarolnak azzal a szöveggel, hogy ezzel nékik segítek és ha nem csinálom meg tőlük én ne várjak ezek után semmit.

Ők rászólnak ha szemétkedik velük a gyerek, de nekem a fejemre is szhat, azt is szó nélkül kell tűrnöm, amit mára szinte már megszoktam.

Ennek köszönhetően egy önbizalom hiányos, félénk és önmagát szőrszál hasogatásig ellenőrző ember lettem, aki fél, hogy nehogy rosszul csináljon bármit is, mert különben jön az ugatás.

Kevés barátom, sokkal inkább rengeteg felszínes ismerősi kapcsolataim vannak, ismerkedés meg aztán végképp nem megy.

Ha konfliktushelyzetbe kerülök bárhol is, egyből visszavonulok, csendben maradok, meg kell adnom magam, mert ezt kódolták belém itthon. Ha pedig elértem az igazamat évente egyszer, gyötör a lelkiismeretem mert pontosan tudom milyen az elnyomott fél helyzete.

Már 5 éve, orvosi jóváhagyással, görcsoldókat kell szednem amit rendesen szedek is az előírás szerint.

Megbeszélném ezt a szüleimmel, de betonfalat építenek maguk köré, lehet, hogy félnek a helyzettel szembenézni.

Sokszor megfordult a fejemben, hogy felkeresek egy szakembert, de akkor a szüleim végképp bolondnak hinnének.

Most is sokszor mondják, hogy csak játszom az áldozatot mindig. Csak akkor mire szedem a görcsoldókat? Papírom van róla, hogy nem játszom!

Nem szólhatok egy szót sem, én nem borulhatok ki, nem engedhetem ki mert akkor mit képzelek magamról.

Régen sokat sírtam, de mára már nem tudok mert nekem ez vált természetessé.

Szerintetek ennek mi az oka? Miért kell eltűrnöm mindent? Mire jó ez?

Köszi a válaszokat : 17F