Lehetséges szülőtől örökölni a szorongást, meghunyászkodó viselkedést?

Igen, csak nem örökölni, hanem ezt a mintát látod, ezt utánozod le és teszed magadévá.

Én is észrevettem már, hogy sok helyzetben pont úgy reagálok, viselkedem, mint a szüleim, pedig nem úgy akarok, csak önkéntelenül is úgy jön.

Eltanulod a helytelen viselkedést, nem öröklöd. Mintákat követünk a szüleinktől, környezetünktől, függetlenül attól, hogy helyes viselkedés vagy sem. A szüleink feladata megtanítani minket, hogy mi a helyes és mi a helytelen viselkedés, az ő erkölcsi normájuk szerint.

Ha apád alkoholista, nem nevel tudatosan, vagy egyáltalán nem nevel, anyád meg alárendelt, kiszolgáltatott helyzetben van, akkor annyit tehetsz, hogy megpróbálsz olyan sok témát elolvasni, sok-sok könyvet amennyit csak bírsz és abból eltanulni egy helyes értékrendet.

Egy mentor fontos az életben, de ha beszoptd mert a faterod le se xar, akkor magadra maradtál és kell valami példaképet találj, akár többet.

Nem maradsz ilyen. Lehet fejlődni. Már az is egy lépcső, hogy felismerted, hogy miért vagy ilyen, vagy hogy felismerted, hogy változtatni kéne.

Leginkább szakember tudna segíteni, hogy milyen gyakorlatokkal lehet ezen változtatni.

De biztosan vannak jó önfejlesztő könyvek is.

De szerintem valami tréning lenne jó. Hiszen az a lényeg, hogy másokkal hogyan kommunikálsz. Pl. most elég népszerű a drámaszínház.

Inkább eltanulni.

Én anyámtól tanultam el tinikor végén (19-20) a dührohamait. Gyerekként is és tiniként is nyugodt és halál higgadt gyerek voltam. Felnőttként pedig ha elpattan a húr, akkor pusztítok mindent amit érek, úgy ahogy az anyám. És hiába tudom, hogy ez rossz, és tudom mit áll a másik fele akire zúdítok mindent, a vörös köd ott ül az agyamon.

Én úgy próbálom meg ezt kezelni, hogy amikor érzem, hogy az agyam ellepi a düh, akkor szólok a másik embernek, hogy 10 percet kérek, addig elvonulok, lehiggadok és folytatjuk tovább, utána már jól kezelem.

De a szorongását is sikeresen átvettem, én viszont úgy kezelem ezt, hogy direkt olyan munkahelyeket választok, ahol ki vagyok téve az emberek napi szintű kapcsolattartásának. Beszélni kell velük, kezdeményezni kell beszélgetést, szóval muszáj kimozdulnom a világomból.

Barátokat is úgy szereztem, hogy elhatároztam lesz ami lesz, ha lehetőség van lépek, max hülyének néznek, de úgyse ismernek, megyek tovább. És lett is barátom. Ha valamiben rossz vagyok, akkor azt mindig fejlesztem magamon és általában úgy, hogy kilépek a komfortzónából.

Lehet örökletes, ha ez betegséggel társul és a hajlamot örökölted, a pszichés betegségek lehetnek ilyenek. De ha nem ilyen áll a háttérben, akkor ez inkább tanult minta.

Tudatossággal változtathatsz rajta, még a betegségen is, ha időben felismered.