Szerintetek milyen nevelés, otthoni minta következménye az hogy egy gyerekből meghunyászkodó, félénk ember lesz?

Túlzott szigor, túl rövid póráz, túl sok korlátozás, túl nagy, maximalista elvárások, rideg, kritikus nevelés.

Pl. anyai nagymamám mellett nem nehéz ilyenné válni, neki senki nem jó, ő mindenkibe beleköt, kicsi koromban gyakran eljárt a keze már azért is, ha leszedtem egy virágot az udvaron, hogy vázába tegyem a szobába, vesszővel csapkodta a lábam szárát (én paráztam tőle egy idő után). Élhetetlennek nevezett, utcaseprői karriert jósolt nekem.

Évekbe telt, mire vissza mertem szólni neki, és ki tudtam törni.

Alapvetően félénk, önbizalomhiányos, megfelelési kényszeres alaptermészet "kell" hozzá, de ezt lehet súlyosbítani neveléssel... pl. nálunk. Sosem lehetett igazam, folyton vertek és terrorizáltak... kb. az volt bennem, hogyha sosem lehet igazam a szüleimmel szemben, akik állítólag szeretnek, akkor vadidegenekkel szemben hogy lehetne? Tőlük hogy várhatnám el, hogy megértsenek, meghallgassanak? Illetve a szüleim kihasználták, hogy megfelelési kényszerem van, és 5emberes munkát sóztak mindig a nyakamba, később meg ez volt a indok rá: "hát azt hittük, ez neked meg sem kottyan / hogy te szívesen csinálod ezt nekünk". Mindenbe belekötöttek, külsőmbe, járásomba stb., és persze úgy mondták, hogy "Mit gondolhatnak rólad mások?"... Ma sincs egy nap sem, hogy bele ne gondolnék, hogy te jó isten, az az ember ott mit gondolhat rólam? Pedig elég sokat tettem tudatosan azért, hogy oldottabb legyek és merjek önmagam lenni.

(mondjuk az rám nem volt igaz, hogy buta vagyok... és véleményem is volt, csak nem mertem gyakran elmondani)

Ez olyan nevelés, hogy látszólag támogatnak, de igazából nem. Ténylegesen támogató közegben magabiztos, erős egyéniség fejlődik ki a gyermekben. Nagyon kevés ma az olyan szülő és pedagógus, aki tudat alatt ne húzná vissza a gyermeket. Persze sokszor ez nem tudatos. Általában ez több generáción átívelő probléma. Aztán mki azt hiszi h majd ő jobban csinálja ha másképp csinálja.

Csak ez sajnos többször nem így van. Az önismeret Magyarországon sajnos egy csecsemő szintjén van. A probléma nem helyes felismerése azonban általában tapasztalatom szerint azzal jár, hogy a szülő és/vagy pedagógus a saját démonjait szépen becsomagolva átadja a gyermekének is. Hiába hiszi hogy nem.