Rossz ember lennék?

Van egy 6 éves kishúgom, én 21 éves lány vagyok, elég sok a korkülönbség, amit néha elég nehezen tudok kezelni már. Már vágyódom vissza az egyetemi életbe, már mennék itthonról, mert eléggé beleuntam a hétköznapokba, hiányoznak az ottani barátaim....A húgomra minden iskolai szünetben én vigyázok, mert a szüleim dolgoznak. Szívesen megteszem, de néha már soknak érzem ezt. Ma is főztem, porszívóztam, mostam, sokszor takarítok, hogy anyukámnak ne kelljen, mert ritka rossz melója van és sajnálom Őt. Közben próbálok a barátomra is figyelni, ma is filmeztünk, de a húgom miatt alig van nyugtunk, mert féltékenykedni szokott és ő is odabújik hozzánk. Ma kivételesen rossz kis csaj volt, párszor fel is emeltem a hangom vele, mert hiába mondtam neki el többször szépen, direkt bosszantott és azért is csinálta, a barátom meg még nekem támadt, hogy olyan idegbeteg vagyok ma, mert folyton kiabálok vele kb. a semmiért, hiszen gyerek. Szerintem meg megérdemelte, én sem birok folyton türelmes lenni...próbálom nevelni, én nem vagyok olyan engedékeny, mint pl apukám..én igenis rászólok, hogy pakoljon el maga után, dobja el a szemetet, addig nincs tv, nincs játék...ha hisztizik a bolt kellős közepén egy drága barbie miatt megmondom neki, hogy más gyereknek egy sincs, mégsem bömböl érte, túl drága, nem tehetjük meg..persze apukám egyből azt mondja, na jól van, tedd be a kosárba, de utolsó eset..aha! Pedig nekem csak egy kis megértés kéne....21 évesen szinte gyereket próbálok nevelgetni, itthon besegítek, erre most én vagyok az idegbeteg. Lehet tényleg kiabáltam, de szerintem mindenki szokott. Az meg már egy megint más téma, hogy nincs kedvem pl. babázni minden nap a tesómmal...szoktam vele játszani pl társast, mesézni, tollasozni, de hát 21 évesen nekem nincs türelmem babázni...Most akkor én vagyok a csúnya néni?