Szerintetek milyen nevelés, otthoni minta következménye az hogy egy gyerekből meghunyászkodó, félénk ember lesz?

Alapvetoen lelki alkat kerdese. Es az azzal valo szembemenes (=nem tudja elfogadni onmagat, vagy masok tuntetoleg meg akarjak ot valtoztatni) tud ehhez vezetni.

Annak megfeleloen, hogy valaki a kornyezetevel folytatott interakciobol vagy az egyedul gondolkodassal toltott idobol szerzi a jokedvet, megkulonboztetunk "kifele fordulo" es "befele fordulo" szemelyeket. Az elobbinek remesen rossz tud lenni, ha nem hallgatjak meg, vagy ha raeroltetnek dolgokat, es ezzel nem hagyjak ervenyesulni, azaz bentreked sajat magaban. Az utobbira meg ugyanilyen hatassal van az, ha valaki a szemelyes dolgaiba beleuti az orrat, vagy folyton kerdezgeti szamara fontos vagy eppen szamara fajdalmasan erdekteken dolgokrol.

Mintak persze nagyon konnyen tanulhatoak, de elfelejteni (helyesebben felulirni) is konnyu oket. A mintakovetes, az alkalmazkodas a tuleles kulcsa volt az evolucio korai szakaszaiban, de manapsag tudnunk kell, hogy mikor jarunk jol az alkalmazkodassal. Pl. ha latom, hogy valakinek valami rossz, azt lereagalja adott modon, es nem lesz neki jobb, akkor csak egyutterzesbol vagy bizonytalansagbol nem fogom leutanozni. Inkabb uj modot keresek, es azzal raadasul az illetonek is segitek.

Mindig ketton all a vasar. A kornyezet es az illeto ugyanannyira felelosek a kozos viszonyuk minosegeert. Es bizony elofordul, hogy egyes emberek es egyes kozossegek a legrosszabbat hozzak ki egymasbol, nem passzolnak ossze.

De egyebkent "kinoheto" az ilyesmi. Hihetetlen rovid ido alatt. Csak ki kell egy kicsit akar tenylegesen akar kepzeletben szakadni az elnyomo hatasu helyzetbol. (Hobbit talalni, muveszet irant erdeklodni, olvasni, elutazni par napra, iskolat valtani, stb stb stb.)

Lehet változtatni, de minden ilyen problémának a gyökere ott van a gyerekkorban. Ha azt valaki megoldja, akkor megoldja az ilyen problémákat is. Csak sokaknak pont azért nehéz, mert olyan régi, olyan mély, hogy nem is sejti, mi lehetett a kiváltó ok. Én anyukám gyerekkora után nyomozgattam, és kutattam, mik vezethettek oda, amilyen állapotba került. Meg is találtam a magyarázatot, ez pedig azért sokat segít, hogy megoldást is találjunk.

A gyerekkor úgy nem okolható, hogy mindent ráfogunk és nem teszünk semmit, mert ez van, úgy viszont igen, hogy valóban ott van az ok, és ezen a szálon elindulva lehet változtatni, segíteni, javítani. Én a saját problémáimmal is így tettem, teszek. Az első pár év nagyon meghatározó az ember életében, egyáltalán nem mindegy, hogy egy gyerek abban az időszakban mit kap, mit él át.