Van más is, aki semmit nem tanult az apjától? Miért vág bele a családalapításba az ilyen?

11.: Kedves Kérdező, úgy gondolom, a szüleiddel való viszonyod nem egyedi (és a leírtak alapján, még messze nem a rossz, vagy a legrosszabb kategória) és abból egyáltalán nem következik, hogy te magad ne lennél a jövőben jó szülő!

Természetesen a szüleinkkel való kapcsolatunk kihat arra, hogy a saját gyerekeinket hogyan fogjuk nevelni, azonban ez csak egy hatás, egy szelet a tortából, az életed során elszenvedett a szüleidtől független krízisek és traumák, véleményem szerint ugyanolyan erősen kihathatnak a saját gyermekek nevelésére.

De a jó események, dolgok ugyanígy kihatnak. Én úgy gondolom, nem teljesen egyértelmű, hogy azonos arányban jó, vagy rossz mértékben.

Ha a szüleid valamiben hiányt okoztak, azt te magad adott esetben majd túlkompenzálod a gyerekednél, de pl. ha ért egy trauma (pl. sportbaleset), az adott esetben okozhatja a gyerekeid megfelelő sportoltatásának hiányát is.

Én magam ezeket az ellenkező erős kompenzáló hatásokat látom. Pl. ha vannak félelmeid, fóbiáid, lelki sérüléseid, nagyon rossz élményeid, adott esetben, majd ettől akarod minden áron megóvni a gyerekeidet és könnyű túlzásokba esni (más példán látom ezt). De ez csak az én szubjektív, laikus véleményem.

Egyszóval, ha te magad egyszer csúnyán leestél a lóról, attól, még a gyerekedet viheted majd lovak közelébe (ez csak egy példa)!

Szerintem mindig azt kellene végiggondolni, hogy nálad mi okozta az adott "sérültséget" és sohasem csak a külvilág adott területeit tartani kerülendőnek (nem csak a "ló" a hibás, hanem a "lovas" is!).

ui.: Ismerek embereket, akik jó szülők lettek és a tiédnél sokkal rosszabb, már-már kétségbeejtő kapcsolatuk volt a szüleikkel!