Most akkor kié a kutya?

Nem akarok gonosz lenni, de az ilyenek miatt nem engedném meg az állatot a gyerekemnek.

A leírtak alapján egyértelműen a tiéd a kutya.Miattad lett befogadva, nem anyukád akarta. Most mégis ott hagytad neki.

Én sem támogatom annyira,hogy panelban tartsunk kutyát. De megoldható rendszeres foglalkozással. Főleg,hogyha csak átmeneti dolog és később kertes házba tudsz költözni.

A kutya 15-20 éves felelősség. Ezt észben kellett volna tartani,amikor megvettétek.

Rengeteg ismerősöm járt így amúgy. Megvettek egy állatot , majd amikor a gyerek elköltözött otthonról(akár suli akár munka miatt) akkor a szülők nyakán maradt az állat. Mivel nem ők akarták az adott állatot, ezért nagyon nem szép dolog ott hagyni a nyakukon.

Próbálj egy kicsivel nagyobb albérletet keresni.Ha kicsit engedsz az igényekből és egy belvárostól messzebb lévő albérlettel is megelégszel,akkor talán árban sem lesz sokkal több. És napi 3-4 séta, ebből 2 nagyobb elég. Idővel meg hátha nagyobb kertes házba költözöl.

De ne hagyd ott anyukádnál.Szemétség lenne. Ha meg nem akarod magaddal vinni,akkor keress egy ismerőst,aki befogadná.Nyilván megbízható emberre gondolok,hogy tudd jó helyre került.

Más opció nem nagyon van.

Egy 18 évestől elvárjátok, hogy évekkel elõre gondolkodjon, de meg sem fordul a fejetekben, hogy anyuka is tisztában volt vele, nem marad otthon a gyerek még 15 évig?

Kérdező, azt ïrtad, megromlott a kapcsolatotok. Meg hogy amúgy anyukád szereti a kutyát. Szerintem nem az a baja, hogy terhére van, hanem érzelmileg zsarol vele, egyfajta hídnak érzi kettőtök között.

A helyedben kivárnék egy nyugis pillanatot, és nyíltan beszélnék vele erről. Megkérdezném, valóban terhêre van-e, esetleg felajánlanám, hogy új gazdit keresek neki. Mert olyan főbérlőt nem nagyon lehet találni, aki beenged a lakásába egy 30 kilós, kerthez szokott kutyát. Sanszos, hogy ragadzkodni fog az állathoz.

Volt egy rotim, nagyon szelíd jószág. 2 évre Pestre kellett költöznöm, és nem is volt kérdés, addig a szüleimnél lakott a kutya, pedig már régen nem laktam velük. Mégis befogadták, gondozták, szerették. Lányom 17 éves, 2 éve kikönyörgött egy labrador-újfi keveréket, a kutya azóta 50 kilósra nõtt. Nyilvân nem viszi magával 2 év múlva fõsulira, marad itthon. Nálatok sem a kutyával van a gond, hanem a kapcsolatotokkal.

Felelőtlen vagy, az anyáddal való viszonyod meg csak kifogás. Ha oda van bejelentve az állandó lakcímed, akkor jogod van oda menni...

A kutyát meg te akartad, te foglalkoztál vele... most hogy van életed, most is foglalkozz vele, hisz neki egy te vagy. Nekem is van egy kutyám, albérletben fogadtam örökbe. Aztán hazaköltöztünk anyumhoz, majd 1 évre rá 200 km-rel arrébb kaptam munkát. Ide már nem jöhetett a kutyám, mert nem találtam kutyás albérletet. Addig anyumnál lakik, viszont én mindent elkövettem ezalatt az 1 év alatt, hogy tudjam vinni magammal, bár anyumnál jó helye van. De az én kutyám, én felelősségem, és ő is számít rám.

Úgy néz ki, hogy 1-2 hónapon belül költözünk is a saját házba, ahova már ő is jöhet. Szerintem minden lehetséges, csak a megoldást kell keresni, nem pedig a kifogásokat. Anyudtól erőszakkal is elviheted a kutyát, ha bizonyítani tudod, hogy a tiéd.

Viszont amíg a saját érdekeidet nézed, és nem a kutyáét, addig szegény csak szenvedni fog.