Milyen a kapcsolatod az apáddal? 17/F

Állítólag mikor még pici voltam kijelentette, hogy "amíg nincs esze, csak anyagcseréje, addig nem foglalkozok vele, majd, ha általános iskolába megy". Utána a is középszerű viszonyunk lett. Miután megírtam minden érettségimet, anyám reggel leült az ágyam mellé és azt mondta, hogy nem bírja tovább és elköltözik apámtól, én úgy is megyek majd egyetemre, szóval elég nagy vagyok már, fogadjam eü, eddig próbált kímélni, de már nem tudja tovább húzni. Ennek már két éve. Na, apám ezután lett az igazi apám. Szegényt mardossa a magány és a házassága tönkremenetele és részben belém kapaszkodik. Keres, támogat, a hogylétem felől érdeklődik. Megbocsátottam neki, hiszen mi értelme lenne haragudni rá? Halandó ember, hibázik, de legalább ezt beismerte és javítani akar.

Enyhén szólva is rossz volt a kapcsolatunk. Mindent megtett hogy pokollá tegye az életünket. Lehet hogy szemét dolognak hangzik, de megkönnyebbültem mikor meghalt.

Azóta hogy meghalt, már nem rossz. Előtte nagyon rossz volt.

Teljesen jó a kapcsolatunk. Amikor anyámmal elváltak akkor javult meg a kapcsolatunk igazán. Válás előtt úgy különösebb problémám nem volt vele, csak alig beszéltünk, alig láttuk, mert sokat dolgozott, és amikor hazajött mindig vagy aludt, vagy a TV-t nézte vagy épp a haverjaival mentek horgászni. Válás után anyámnál maradtam, vele mai napig jó a kapcsolatom, sosem volt baj belőle. Apámat hetente látogattam hétvégén 15 éves voltam nagyszüleim házába költözött, legtöbbször bicajjal laza 20 perc alatt odaértem. Akkor javult meg a kapcsolatunk mert másik munkahelye lett mivel jobban kellett neki a pénz és végre hajlandó volt kitörni abból a ketrecből ahol eddig kevesebbért többet dolgozott csak haverjai miatt volt ott. Amikor jobb lett neki akkor rájött hogy neki a családdal kellett volna ennyit törődnie, bár a dolgokon ez nem változtatott túl sokat de a szándékával legalább elérte azt hogy jobban feltudjak nézni rá, és sokkal többet törődött velem. Van neki élettársa teljesen normális, aranyos nővel él együtt aki velem is nagyon kedves és jófej is. Apámra jó hatással van. Bár anyám feladta a dolgokat pedig ő is simán elérhette volna ezt, de mindenki úgy látja hogy ez így volt a legjobb. Anyámnak is új férje van közös gyereket nem akarnak pedig anyám még vállalhat mert nagyon fiatalon szült meg engem, de nem akarnak már gyereket. Az új férjének van két lánya akik a mostohatesóim. Velük is jól kijövök, időnként közösen elmegyünk programokat csinálni, jó fejek, jól neveltek. Anyám férjével nem nevezném nevelő apámnak mert semmit nem nevelt már nagykorú voltam amikor összejöttek, de rengeteget segített, rengeteg jó tanácsot adott nekem az életben, jól kijövök vele is. Apámmal is jóba vannak, anyám apámmal hajlandó szóba állni ha összefutnak valahol, szerencsére sosem vitatkoznak válásuk óta. Én azt mondom szerencsés vagyok hogy a szüleim ennyire korrekt módon intézték a kettőjük közti dolgokat és nem veszekedtek évekig minden apróságon A barátnőm szülei is váltak, ő ezzel a poklok poklát élte meg, sajnos ő rajta csattant minden, pedig neki két édestestvére is van, nekem meg egy sem csak a két mostohahúgom.

Bírom hogy akinek nem tökéletes a kapcsolata az apjával azt lepontozzák.

apa már rég elhagyott minket, és anya új barátja meg imád engem "nevelni", tehát elég szar a kapcsolat vele

Szerencsére nagyon jó, nagyon szeretjük egymást. :-) Nem szoktunk veszekedni, külön díjazom benne azt, hogy bár nem mindenben értünk egyet, sosem próbálja rám erőszakolni a gondolatmenetét, az igazát, ellentétben anyámmal, akivel mindennap összeveszünk valami hülyeségen. Ennek ellenére azért őt is szeretem, de apuval jobb a kapcsolatom.