Milyen a kapcsolatod a szüleiddel?

Szia,

Nálunk jó a helyzet, mindig nagyon jó szülők voltak, nem tudok róluk rosszat mondani. Nagyon messze élünk egymástól de ha lehet meglátogatom őket és heti 2szer skype-olunk.

Anyukámmal nagyon jó, mindig számíthatok rá, megbízhatok benne.

Apukámmal semmilyen. Egyáltalán nem olyan, mint egy apa. Kb., mint egy idegen. Nem is éltünk együtt sokáig, mert elváltak. De amíg együtt voltak, addig sem foglalkozott velünk. Amikor nagyobb lettem, akkor próbáltam vele normális kapcsolatot kialakítani. De nem sikerült.

Egyébként hasonlítok mindkettőjükre, ez nem befolyásolja a kapcsolatunkat.

Nem jó sajnos. Hamar rájöttek, hogy egy gyerek nem marad mindig pici és cuki, szóval le is passzoltak a nagyszüleimnek azok meg elváltak és új életet kezdtek - nélkülem. Én vagyok az egy darab a szomorú múltból, kinek kellenék?

Nekem viszont nagyon hiányzik a normális család, akikre számíthatok bármiben és szeretnek, szóval a napjaim emiatt tiszta depresszióban telnek.

21 éves lány.

Anyukámmal nagyon jó a kapcsolatom, heti szinten találkozunk, bármikor számíthatunk egymásra. Már férjhez mentem, anyuka vagyok, tehát emiatt nem találkozunk napi szinten, de mondom, tartjuk a kapcsolatot és a kisfiunkkal is nagyon jó a kapcsolatuk.

Apámmal évekig nem beszéltem. Sajnos a súlyos alkoholizmusa tönkretette a családi életünket, el is váltak a szüleim, elég szomorú dolgokat tett, de aztán ahogy magam is szülő lettem, még inkább mondhatom, hogy felnőttem, máshogy gondolkoztam és mivel láttam rajta a megbánást, illetve a hozzáállást, hogy szeretné jóvá tenni a dolgokat, amennyire tudja, így ha nem is sűrűn, de azért néha-néha meglátogatom és beszélgetünk, de már nem olyan vele a kapcsolatom, mint az alkoholizmusa előtt, gyerekként. Mert akkor vele is jó volt a kapcsolatom.

A mi családunk se volt tökéletes, de amiket néha hallok-olvasok, hát hálát adok az égnek, hogy nagyrészt normális légkörben nőhettem fel. Így természetesen tartjuk a kapcsolatot, heti egyszer kb.találkozunk. Anyukámmal szorosabb a kapcsolatom egyébként, rá hasonlítok inkább természetemet tekintve. apámtól kicsit tartok felnőttként is, pedig soha az életben nem bántott ő se, csak hirtelen haragú, kiabálós ember, én meg más típus vagyok.

30N

Szülő eláltak,apám alig látom,jár hozzánk,én nem szóltam hozzá 4-5 éve. Külföldön dolgozik.

Anyám 2 hetente van itthon,alig bírom ki,hogy ő is elhúzzon vissza külföldre.

Nagytesó külföldön. Azthittem nem fogom kibírni,hogy végre elhúzzon.

Közepső hétvégente itthon. Most már folyamatosan suli végeztével. Alig várom,hogy baátjával eltűnjön külfölde.

Kistesó. Alig várom,hogy végre távoli gimibe és kollégiumba menjen. Mikor a QPica nincs itthon két kaját képes egfőzni azt is a legegyszerűbbet és legcarabbul odafigyelés nélkül.

Alig várom,hogy mindenki húzzon a rettekbe!

Ők egyébként mind egy szálig jóban vannak.

Apám: Szimplán nem szeret. Nem olyan lettem gondolom amilyet ő akart. Gondolom azért vert kiskoromban minden nap szarrá :D

Anya: Vele viszonylag jó a kapcsolatom, jelenleg..mondjuk szintén kiskoromban a szart is kiverte belölem napi szinten.

Az hogy én milyen lettem...haggyuk.

19/f

Nálunk mikor hogy,apuval jobban kijövök mindig is apás gyerek voltam! Anyuval vannak vitáim-veszekedések..és velük élek..

Minden normális családban akad pár nézeteltérés

26/N