Milyen a kapcsolatod a szüleiddel? Milyen volt gyermekkorodban és tizenéves korodban (ha már felnőtt vagy)?

sosem volt bensőséges, mert apukám nagyon öntörvényű, hirtelenharagú volt, emiatt sokszor szorongtam, nem élhettem igazi gyerekként, nem valósíthattam meg a vágyaimat.

anyukám sem tudta kimutatni a szeretetét igazán, szerintem ő is félt az apámtól, depressziós is lehetett, ha visszagondolok. nem sokat foglalkozott a lelkivilágommal.

19 vagyok most, es kulfoldon vagyok egy ideje. Sokkal jobb, mit mikor otthon voltam! :)

Most, h nincsenek itt, kezdem oket igazan ertekelni, szeretni. Most kezd ertelmet nyerni a "szulo" szo szamomra.

Regebben egyszeruen nem talaltuk a kozos hangot. Hirtelen haragu vagyok, ami a lazado koromban csak felerosodott. De mostmar csendesebb vagyok, skypeon egesz jol el tudunk beszelgetni. :)

Na de ha hazamegyek...:D

Apámat utálom, mert egy alkoholista és mindig csak ígérgetett, kiskoromban hittem neki, és nagyon csalódott voltam hogy sosem történt semmi úgy mint ahogy ő azt megígérte. Amúgyis szörnyű ember. Most már levegőnek nézem, nem érdekel. Sosem volt nagy szerepe az életemben, és nem is lesz.

Anyukámat mindig is imádtam, és most is.:)

Sajnos nagyon sokat dolgozik, és kiskoromban inkább a mamám volt velem nap közben. Őt is nagyon szerettem, már meghalt sajnos.:(

Kamaszkoromban problémás voltam, sok gondot okoztam anyukámnak, kicsit elveszítettem a bizalmát, amit talán mostanra nyertem vissza, most már barátok vagyunk, mindent elmondok neki, 16éves koromban is szerettem, de hazudtam, és titkolóztam. Aztán lehiggadtam, és most már minden jó, nem hiszem hogy ez valaha is változni fog.:)

21/L

Hullámos.

Náha imádom őket néha sajátkezüleg tudnám kicsavarni a nyakukat. :)

Szeretem őked, de ezt nem rontom el azzal, hogy találkozok velük :)

Lényegében bentlakom a koliba, és csak havonta egyszer megyek haza.

Nem gondoluk rájuk tulságosan sokat. :( Nem vagyok egy érzelgős ember. Na jó ez így nem igaz. Pl.: ott van a nagy őm akijért évek ota rajongok. Az Ő boldogságájért bármit megtennék. Szülejimért is megtennék mindent, csak hát nekik nem nagyon van rám szükségük. Apum csöndes elgondolkodó. Vele jókat lehet beszélgetni, főleg matek témákról. Anyum meg olyan lelkizős. De én meg olyan vagyok, hogyha kell akkor nagyon oda teszem magamat, de én nem bírom a folyamatos, egyszíntü terhelés.

Apámmal sosem volt igazán jó kapcsolatom. Túl sok rosszat tett ahhoz, és különösebben nem is foglalkozott velem.

Anyámmal gyerekkoromban szinte semmilyen kapcsolatom nem volt, mivel a nagyanyám nevelt nyolcéves koromig. Amikor ő meghalt, anyámhoz kerültem, de ő egész nap dolgozott, nem igazán foglalkozott velem. Tinikoromban már sokszorosan elkezdett fájni, hogy velem soha senki sem foglalkozott úgy igazán, mindenki csak megtűrt, és mindenki éreztette velem, hogy kolonc vagyok a nyakukon (nem tervezett gyerek vagyok, anyám tini volt még, mikor megszült). Emiatt aztán anyámmal nagyon sok nézeteltérésem volt, mert hiába mondogatta, hogy szeret, igazából sosem mutatta ki. Vagy lehet, hogy kimutatta, csak nem olyan módon, ahogyan azt egy gyerek, vagy egy tini szeretné. Sokat veszekedtünk, többször meg is vert (a mai napig úgy gondolom, hogy nem szolgáltattam rá okot).

Később aztán már megértettem, hogy neki sem volt könnyű az élete, és hatalmas kátyúkból kellett kimásznia neki is.

Összességében mióta 18 évesen elköltöztem otthonról, egészen jó a viszonyunk, jókat dumálunk, de nem lógunk egymás nyakán. Ő is beismerte, hogy hibázott, én meg talán mostanra már túltettem magam a borzalmas gyerekkoromon. Havonta beszélünk, kéthavonta találkozunk, és ez így pot jó is.

Jó. Még mikor kicsi voltam elváltak, azóta anyukámmal laktam, pár hónapja költöztem el, de még így is mindennap találkozunk, nála dolgozom. Azóta hogy elköltöztem sose veszekszünk, azelőtt is csak az ilyen szokásos dolgok miatt minthogy miért nincs rend, menjek már aludni, stb:)

Apukámmal pedig mindig is tartottuk a kapcsolatot, anyukámmal is barátok maradtak a válás után. Általában havonta többször is találkozunk, ő is dolgozik, én is, nem mindig érek rá elutazni hozzá egy másik városba. Vele is volt hogy néha veszekedtünk, de hát melyik családban nincsenek kisebb veszekedések..?

19L