Jókislány voltam, és 32 évesen pótolok. Mit csináljak a bűntudatommal, helyes ez?

"Azt mondta,hogyha a hintához van eszem,fogjam meg inkább a porszívót. Hogy nőjem már ki a bolondságot. De nekem sok minden kimaradt,és csak ennyire vágyom...Meg hogy jó,hogy még nincs gyerek,mert komolytalan anyja van.."

Az kifelejtetem, hogy ezek a mai EU konform játszóterek nagyon strapabíróak. Ha van kettő szabad hinta, akkor együtt hintázok a gyerekemmel, és a csúszda is elbír. Jó móka, bár az elején kicsit féltem (tériszonyos vagyok), mert egy kötélhálón kell felmászni a vár tetejére, hogy lecsúszhassunk.:))

Egyébként játszóházban nálam másfélszer nehezebb apukák is csúsznak a gyerekkel:)

na a kérdező eltűnt

lehet már tényleg egy útszélén fekszik bedrogozva

Öhh :D Figyi.

30 évs vagyok, egyedül nevelem a fiamat. Nyilván ő az első meg minden, meg nem mellőle szaladgálok koncertere, de amikor az apjával van, akkor fogom magam, elmegyek a barátaimmal karaokezni mondjuk, vagy társasozni valakihez, vagy strandra, moziba, akármi... (inni nem szoktam, mert nem igazán bírom, ahhoz meg azért már elég nagy vagyok, hogy tudjam, mi az elég :D )

Nem hiszem, hogy az ember túl öreg lehet a kikapcsolódáshoz vagy a szórakozáshoz. Ha diszkóba akarsz menni, menjél, nézd meg, próbáld ki, lehet utána már nem is fog tetszeni. A férjed meg vagy veled megy, vagy magyarázd meg neki, hogy csak ugrálni akarsz kicsit, nem fogsz eltűnni a mosdóban mindenféle faszival.

Amúgy meg ez a jó, hogy nincs gyerek, mert komolytalan az anyja... hát nem tom, én be szoktam menni az enyémmel az ugrálóvárba meg a trambulinra, ahol engedik... most akkor ez gáZ?

Nekem dettó, csak épp van annyi eszem, hogy NE menjek férjhez, míg nem tombolom ki magam - vagy akkor valami pörgősebb, vidám, játékos embert választok.

A férjed meg szimplán idióta, jó savanyú embert választottál, és ez gáz, mert eddig börtönben éltél, és mellette ugyanúgy kalitkalakónak fogod érezni magad.

A kérdező talán most próbál kilépni infantilis tudatállapotából és mérlegeli, hogy néhány disco-röfögés "élményért" valóban érdemes-e eldobni azt az embert, akivel szeretik egymást és együtt élnek, és akit itt a mocsokba bedobott, hogy szidják, ellene hangolják, elválást javasoljanak stb.

Vagy inkább koruknak megfelelő szinten a munkájával, hivatásával és családjával kellene foglalkozniuk - együtt a férjével.

46os: elakadt a kérdező a szellemi útján- "álmodozik" a kamaszkoráról, most próbálja pótolni, amit nem lehet.

De ez egy pótcselekvés és csak azt éri el, hogy szétcseszi a kapcsolatait a JELENBEN, nem találja meg az igazi feladatát a JELENBEN - mit kell tennie, tanulnia, mondania a JELENBEN.

Ennek hatása: 10 év múlva majd itt sír, nem lehet gyereke, elhagyta a párja, egy jelenben élő nőért, nincs hivatása, munkája stb - 20 év múlva itt sír elment az egész életem és nem csináltam semmit.

Az pedig, hogy itt lehordták a férjét elég szörnyű, és biztos nagyon fájdalmas a kérdezőnek. Pár sorból NEM lehet egy embert, kapcsolatot megismerni- csak felelőtlenül ítélkezni és "tanácsolgatni" lehet. De hát ez a gyakori. Zuhan lefelé a mélybe.

A kérdezőnek azt tanácsolom: TÉRJEN A JELENBE!!

ÉS akkor fogja tudni, mi a teendője, mi a munkája, mi a feladata a másik ember felé.

"20 év múlva itt sír elment az egész életem és nem csináltam semmit."

Most nem csinál semmit. Meg eddig se. Most van az az időszaka, amikor kitalálná, mihez akar kezdeni az életével. Az egyik eőző hozzászóló tévedett, ez nem kapuzárási pánik. Kapunyitási.

47-es! Ez a kérdező jelene:

"Ha az utcán leülök egy padra HÁTTAL,már jön a hogy viselkedsz,felnőtt vagy,szidnak. Férjem is nagyon szorosan fog."

"Az anyám nem érti,mi ütött belém,hiszen 'komoly kislány' voltam. A férjem üvöltött velem,hogy ő komolyabbnak ismert meg engem,és ő ebben nem lesz partner."

"A férjem üvöltött,hogy szó sem lehet róla,hogy 12 évesek közé menjek 32 évesen,de én most otthagytam."

"Férjemben még nem tudatosult,de lehet,hogy súlyos beteg vagyok. Jövő héttől orvosjárás. Nem hiszti volt a mai sírás."

Miért kell az életet ennyire komolyan venni? Ha valaki játszani, bulizni szeretne, még nem zárja ki azt, hogy komoly munkája, hivatása, és egyébként normális emberi kapcsolatai vannak.

Az utolsó idézet felett pedig szinte mindenki elsiklott. Lehet, hogy a kérdező súlyos beteg, és rájött, hogy még élni szeretne. Élni, nem pedig otthon mosogatni, takarítani a szabadidejében.

Ha ez így megy tovább, a kérdező 10 év múlva egy depressziós, beteg nő lesz, remélhetőleg gyerek nélkül, 20 év múlva pedig bele sem merek gondolni, hová juthat.

Visszatérve a betegségre, nagyon sok betegség lelki eredetű. Ha valakinek nagy problémái vannak a lelkében, az előbb utóbb megbetegíti a testét is. A kérdezőre ráerőltetnek egy jó kislány szerepet, (mondja meg nekem valaki, mitől lesz jobb azzal, hogy nincs élete), és a kérdező besokallt. Szerintem ez az a pont, amikor ideje változtatni az életén. Nem azt mondom, hogy holnap rohanjon a válóperes ügyvédhez, de nem ártana kicsit átbeszélni az igényeiet a férjével. Oké, hogy diszkóba nem fognak járni, de legalább egy pakli kártyát vegyenek otthonra. Egy tök apróság, ami megmenthetne egy házasságot. Ha ennyire sem képes a férj, akkor viszont menjen a fenébe.