Jogos anyai viselkedés, hogy édesanyám megtehetné, hogy segít, de mégsem teszi már?

Anyámnak már csak egy nővére van, ő mindenben támogatja anyámat, mert szerinte is nekem kellett volna meghúznom magam, és hallgatnom anyámra. Anyu nővérének (tehát nagynénémnek) a fia (tehát unokatestvérem) pedig magasból tesz a helyzetre, ők ki akarnak maradni ebből a családjával együtt, tehát ők nem szólnak semmit. Kezdetben engem támogattak, mert látták, hogy anyám teljesen ki akar engem csinálni, mert nem csinálom azt, amit ő akart (nem megyek férjhez a választottjához), de aztán elhalkultak, mert jónéhányszor megkapták ők is a magukét arról az oldalról.

A volt párom árva, 42 éves, senkije nincs, anyámhoz csapódik, így az ő oldaláról az sincs, aki ezt a helyzetet véleményezze.

Többen mondták már, hogy lehet, hogy együtt vannak anyámmal, figyeljek oda, de ők ezt mindig kategorikusan tagadták, és kikérték maguknak.

Magyarul: mi egyszerű emberek vagyunk. Párom a médiában helyezkedett el, de anyám szerint az nagy baj, hogy nem a képernyőn, hanem a kamera másik oldalán, ő operatőr. Amikor változások vannak a tévénél, akkor targoncázik. Hát az már világvége, mert prolimunka. Én meg nem iskolaigazgató vagyok, csak egy egyszerű tanár, a tárgyam se alapvető tantárgy, hanem készségtárgy.

A volt párom viszont benne van mindenben, képviselő és jelöltette magát polgármesternek is, múzeumigazgató is akart már lenni, de fenntartja a lehetőséget, hogy egyszer az lesz (megvan rá minden esélye), anyámmal most terveznek ingatlant venni még, és ez azért különösen vérlázító, mert hozzánk akart eljönni kutakodni, hogy nem maradt-e valamije nálunk, amikor elköltöztem tőle, mert neki az utolsó vesszőkosár is kell, csak nem fogja megvenni 5 ezer forintért az új házukba! És tudja, hogy mi hitelből rendezkedtünk be. Össze akarnak költözni, és nincs köztük semmi, szerintük továbbra sem.