Felnőttként úgy albérletbe költözni, hogy a szülők havonta támogatnak 20-30 ezer forinttal?

Pedig a lakótársas megoldás egyáltalán nem vészes ám, hidd el. :) Nem függenél anyagilag a szülőktől, kijönnél a fizetésedből, és sokkal-sokkal szabadabb lenne az életed, mint a szülőknél.

Nekem bejött, 27 éves koromig laktam így, és a vége az lett, hogy a lakótársam helyet cserélt a párommal, akinek a lakótársával jöttek össze. Oké, persze, erre kicsi az esély, de érted... ilyen is van. :P

25 éves vagy, nem vagy még kiöregedve az ilyesmiből. ;) Nem kötelező barátkoznod - bár erősen ajánlott -, nem kötelező egymás barátaival ismerkednetek - bár én azt is ajánlom :D -, ha akarsz, bármikor elvonulsz... stb. Inkább így, mint sehogy, vagy a szülőkre szorulva... és végsősoron tényleg jó buli volt az a pár év... :)

Neked lehet jó buli,hogy 25-30 felett is azt kell elviselni,hogy lakótársak hordozhatják fel a lakásba,ahol te élsz az idegen haverjaikat,lehet te ilyen extrovertált vagy,nem mindenki az.

És a suliba bejárni nem ugyanaz,mintha melóhelyre mennél be...

Olyan nagy luxus,hogy egy felnőtt,dolgozó ember szeretne egyedül élni végre?Akkor minek él az ember,az egész élete a másokhoz való alkalmazkodásból álljon?

Hét,ha ez a szüleidnek oké,akkor hajrá .

Nekem nem lenne pofám elfogadni. Mi is segítjük egymást családon belül,de ha felnőttél és kirepülsz,akkor ne a szüleid fizessék szerintem .

Senki nem azért lakik egyébként lakótársakkal,mert annyira nagy kedve van ,hanem iszonyat drágák az albérletek. Nincs egy barátnőd,vagy valaki ? Egyébként egyáltalán nem rossz,ha jól kijöttök . Mi rengeteget szórakoztunk együtt,tök jó barátnők lettünk,külön szobánk volt tehát egy kis privát szféra is.

Szerintem ez még mindig jobb megoldás 25 évesen ,persze ha jó nektek együtt,akkor maradj,de írtad,hogy nem ez a helyzet .

Ha én arra vártam volna,hogy kényelmesen elég legyen a pénzem kb 35 éves koromig a szüleimmel lakhattam volna. Most vagy fiatal,önállósodj,mert úgy jársz mint a sok anyámasszony katonája,aki 40 évesen a szülei szoknyája alatt ül és szenved .

Én megértem a kérdező ismerősét,én is inkább laknék otthon a szülőkkel,minthogy idegenekkel kelljen a fürdőszobán osztozni 30 évesen...

Akkor lesz az ember független,ha totál egyedül élhet.

Ha nem létminimumból élnek a szülei,akkor szerintem nem lehúzás Az. 20-30 eze Ft.

Más kulák nyugdíjasok,akik 800ezres nyugdíjakat kapnak lakást vesznek az inokáiknak...

Sajnos olyan világban élünk,ahol minkából sem lehet megélni..

"Olyan nagy luxus,hogy egy felnőtt,dolgozó ember szeretne egyedül élni végre?Akkor minek él az ember,az egész élete a másokhoz való alkalmazkodásból álljon?"

Hát rátapintottál a lényegre: elég nagy luxus igen. Egy háztartást egyedül fenntartani nehéz is meg fölösleges is.

Ha ez nem megterhelő a szüleid számára akkor végülis..

Ennyit szerintem amúgy is elköltenek rád úgy hogy ott laksz.

Szerintem ez így nem ok. Érthető a külön életre az igény, de az, hogy ezt a szülők finanszírozzák, amikor a gyerek már dolgozik, az nem. Azzal nincs semmi gond, ha az ember egyszer-egyszer megbillen és kisegíti a család, de erre tartósan berendezkedni nem egészséges és főleg nem biztonságos.

Szerintem a megoldás itt az lehet, hogy egyelőre otthon maradsz és gőzerővel keresel másik állást, olyat ami jobban fizet. A te számításod alapján 130-150 ezer kellene ehhez, én inkább azt mondanám, hogy 180-200. Gondolom, Budapesten élsz, itt ezt azért össze lehet hozni. Vidéken pedig találni olcsóbb lakást.

Esetleg a társbérleten is érdemes elgondolkozni. Én laktam úgy is, kollégiumban is, messze nem ugyanaz a kettő, főleg ha megfelelő lakótársat találsz, akivel más a menetrendetek, így nem nagyon találkoztok.