Felnöttként (42/n) mennyire befolyásol titeket, hogy a szülöknek nem tetszik a párod?

Huszonevesen is kikertem magamnak, ha bele akart szolni hogy kivel miert miert epp vele miert nem massal stb. stb. stb. Ha 42 evesen (ez mondjuk eleg kemeny azert, hogy egy kozepkoru NO anyucitol varja a megerositest a parkapcsolatahoz...), szoval ha 42 evesen teged ez ennyire befolyasol, akkor inkabb ne is kezdj parkapcsolatba, maradj otthon anyucival. Aztan 50+ eves korodban, amikor anyuci mar nincs, lehet kezdeni a vernyakolast, hogy jaaaaaaaaj egyedul maradtam, jaaaaj nem kellettem senkinek, jaaaaaaj venkisasszony maradok.

Bunko vagyok? Igen. Te meg egy elhetetlen, eretlen tinedzser, legalabbis szellemileg.

Anyukád eléggé korlátolt. Én elfogadnám a gyerekem döntését ha hetero, ha biszex lenne, ha homo.

Engem nem érdekelne, hogy mit gondolnak.

Sok mindent lattam, megeltem, megfigyeltem, ezert el tudom kepzelni, h van, akit ez befolyasol es olyan helyzeteket, amit meg tudok erteni (de ez nem egyetertest jelent).

Az en anyukam nagyon maradi gondolkodasu, es esküvö nelküli gyerekvallalast, hosszabb együttelest nem fogadott volna el, ezzel akkoriban ellehetetlenitette volna a normalis kapcsolatunkat, de sajnos a rokonaimmal kapcsolatomat is. (Nem volt meg mindenkinek mobiltelefonja, szamitogepje es közössegi halok, mint most, igy a kapcsolatunk a rokonaimmal is megszakadt volna.)

Igy engem 29 evesen ez befolyasolt, ha nem is a parvalasztasban, de ha anyu nem lenne ilyen, sztem nekem nem lett volna esküvöm, hanem anelkül születtek volna a gyerekeim... Ha ugyanez most törtenne, tehat internet, mobiltelefon vilagaban, csak emiatt, szinte biztos, h hazassag nelkül lennenk együtt (raadasul sokkal elfogadottabb lett közben abban a kis faluban is a hazassag nelküli együtteles).

Es egyebkent van most mar 50-es ismerösöm is, aki a beteg testverere tekintettel most is olyan szinten tamogatja szüleit es emiatt nem vallal külön eletet, normalis kapcsolatot sem tölük, hogy akik ugy gondolkodnak, h "16/18/20 evesen sem erdekelt"...stb, biztosan gyerekes gondolkodasunak gondoljak. Pedig nem feltetlenül, sztem ez lehet egy felnött döntese is... Amit persze nem biztos, h nem ban meg, söt... de ö dönt. Sztem a masik helyzeteben nem tud senki velemenyt mondani, mert ugyanazokkal a tapasztalatokkal, mint ö, nem tudna maskent dönteni, mint ö...

En ugy latom, h amikor a szülö nem hagyja elszakadni a gyermeket, ez egy bizonyos eletkor utan a gyermekre hatalmas teherkent nehezedik. Emiatt igazabol nem tud dönteni es nem is lat tisztan, emiatt erdemes ovatosnak lenni a kapcsolatot illetö fontos döntesekkel! Ugy is mondhatnam, h annyi külön energiat kell forditani a szülö "kezelesere", neki magyarazkodasra az ö szintjere leforditva es neki elfogadhatova teve...stb, hogy emiatt arra, ami VALOBAN fontos lenne, sajnos kevesebb jut: a kapcsolatra.

Mert a partner jelleme es hogy mennyire illetek össze, sok kis aprosag sokkal fontosabb lenne, de emellett az ember valahogy automatikusan eszre sem vesz fontos dolgokat...

Mondom ezt az alapjan, h 21 evesen volt egy baratom, akit anyu ellenzett. Bar nem gondoltam vele összehazasodni fel ev ismeretseg utan, csak nala aludni egy buli utan, mivel ami a falujukban volt, es a kapcsolatunk abban a fazisban volt, hogy egyelöre jobban megismerni. Emiatt anyu valasztas ele allitott, es en csak amiatt a fiu mellett döntöttem, mert hogyan fogom megismerni vagy a kesöbbiekben barkit megismerni igy, anyu ilyen hozzaallasa mellett?

Igy ezutan a fiunal laktam - es ekkor döbbentem arra ra, amiröl irtam! Elöször, mintha felszabadultabb lettem volna, es mintha sökkal jobban önmagamra talaltam volna, kifejezetten erösebbnek ereztem magam. Par het utan vagy talan mar par nap utan is olyan dolgokat vettem eszre a kapcsolatunkban, ami addig fel sem tünt - azt hittem, ennel sokkal jobban megismertem korabban. Es nem az együtteles miatt, bar ketseg kivül emiatt is kiderültek különbsegek, amiket ha akkor nem igy döntök, talan meg evekig nem veszek eszre, vagy talan összekötjük az eletünket is, szoval sokkal jobb volt igy.

Tehat összefoglalva javasolnam, h ezt a sorrendet valahogy forditsd meg, elsö helyen legyen a parkapcsolatod, parod jelleme, ezt jol figyeld meg, mielött komoly döntest hoznal (anyagi dolgok vagy esetleg gyerekvallalas) es masok velemenye csak masodlagos legyen, sztem.

(42/N)