Tényleg ennyire nehéz elfogadni, hogy nehezen megy a beilleszkedés?

Sziasztok! :) Előre leszögezem, hogy lehetőleg normális válaszokat várnék.

Szóval nem olyan rég költöztünk ide Romániából (lassan 2 éve) és apa részéről román vagyok (mármint nem romániai magyar, hanem alapból román) és emiatt nem annyira akarnak befogadni. Tudom, hogy nem kéne foglalkoznom az idiótákkal, és hogy őszinte legyek, nem is nagyon érdekel, de valahol nagyon zavar. Igaz, vannak emberek, akik elfogadnak ahogy vagyok, de a suliban van több ember is, akiknek nincs jobb dolguk, minthogy engem szekáljanak. Általában csak kiröhögöm őket, mert egyszerűen annyira szánalmas módon próbálnak megalázni. Ettől függetlenül rosszul esik. Szüleim pedig nem foglalkoznak ezzel a ténnyel, mert szerintük ebben nincs semmi rossz. Sőt, tegnap néhány osztálytársammal elmentünk valahova (kb minden képen megjelölnek, amin rajta vagyok, idegesítő :D) és szüleim mániája, hogy folyton kérdezgetik, hogy kik ezek, hova mentünk, mit csináltunk. Megjegyzem, mindig megmondom, hogy kikkel és hova megyek, de előszeretettel kíváncsiskodnak.

De van az osztályom másik fele, akik ahogy tudomást szereztek róla, hogy rajtuk kívül vannak, akik engem szekálnak, ők is elkezdtek ugyanígy tenni. Minden év végén vannak vizsgák az érettségi tantárgyakból, és a tanár külön megdicsért, hogy mennyire jól beszélek angolul. Erre pár osztálytársam meg elkezdett csöpögni, hogy nemigaz, hogy Romániában is jobb az oktatás, biztos valami földönkívüli vagyok. Ezt sértésnek szánták, de valahogy elröhögtem magam rajta, annyira gyerekes volt.

Tehát szüleim engem hibáztatnak, hogy nyitottabbnak kéne lennem, nem igaz, hogy a testvéremet jobban elfogadják mint engem. Ja igen, mert bátyám mindig az isten. Ő tanárként dolgozik, és bár már nem él velünk, de akárhányszor jön, anyámék mindig azzal ugranak a nyakába, hogy így meg úgy büszkék rá, mivel bátyám mindig mondja, hogy mennyire jó, hogy ennyi sok ember szereti. Amikor engem kezdtek el kibeszélni a hátam mögött (úgy hogy én is ott voltam 2 méteres körzetben, praktikus) hogy mennyire sokat panaszkodom azért, mert engem nem mindenki fogad el.

Ha mellettem állnának lelkileg, akkor most nem tartanék ott, hogy innen várjak erre választ. Remélem azért nem zavartam senkit ezzel a panaszáradattal.

Köszönöm a válaszokat :)

És 16 éves fiú vagyok