Lányom 20 évesen a párjához költözne, engedjem?

fél év járás nem olyan sok. de ha úgy érzik,hogy itt az ideje, akkor költözzenek össze. ő dolguk. nem gyerekek már.

az együttélés nagyon jó, mert kiderül hamar,hogy összeillenek,avagy nem. és itt gondolok a takarításra,főzésre,pénzkezelési kultúrára.. ha nem passzolnak, akkor legalább kiderül. míg ha csak járnak és városban találkoznak meg randiznak(nem élnek együtt) akkor akár évekig is eljárogathatnak problémák nélkül. közben meg nem is illenek össze. szóval jó az,ha megismerik jobban egymást.

olyan,hogy megengeded -e, olyan kérdés hidd el, fel sem merült a lányodban, hiszen nem kért tőled engedélyt. nem is kell.

és igen, ha egy koliban laktak, akkor így is valószínű azóta állandóan egymásnál vannak.

Kollégiumban az embernek nincs privát szférája, mert alkalmazkodni kell a szobatárs(ak)hoz. Teljesen jogos igény a részükről, hogy nyugodtan, kettesben szeretnének lenni, és ezt egy közös szobával tökéletesen meg tudják oldani.

A helyedben inkább örülnék ennek, mert lakva lehet a legjobban megismerni valakit, legalább kiderül, hogy működőképes-e a dolog.

A 3 év összejárkálás ma már nagyon nem "divat". És egyébként is, kinek van ideje manapság 3 évig ismerkedni.

Amikor a férjemet megismertem, még tanultam, ő már dolgozott. 1 hét után költözött hozzánk (anyuékhoz), bár ezt nem terveztük előre. 1 hét után nálunk aludt (megkérdezte aput, hogy megengedi-e), aztán maradt még egy napot. Hozott egy borotvát, fogkefét, még pár dolgot. Másnap is itt ragadt és következő nap is, aztán egy hónap után megkérdeztem anyuékat, hogy adhatok-e neki kulcsot.

Nálunk így indult. Miután elkezdtem dolgozni elköltöztünk albérletbe. Most már saját házban lakunk és gyerekeink vannak. Nálunk a 3 évbe már a gyerekvállalás is belefért.

A lányod felnőtt, szerintem tud felelősségteljesen dönteni. Bízz benne.

Nem olvastam végig a válaszokat, így, ha valakiéhez hasonló tanácsod adnék, elnézést, ez csak az én véleményem.

Sokan írták, hogy a lányod felnőtt már.. Korban igen, de a személyiségét csak te ismered. Az én nővérem már 24 és még kicsit gyerekes szinten van, nem biztos hogy el tudná tartani magát (és ezt nem azért mondom mert ne szeretném, ez valóban így van sajnos). Egy ember nem attól lesz felnőtt, hogy betöltötte a 18-at, hanem amikor a viselkedése is megérik hozzá. Ha el tudja látni magát, és éretten gondolkodik és viselkedik, akkor miért ne?

Én 18 éves vagyok (nemsokára 19), most fogok leérettségizni. 26 éves a barátom (nem érdekel kinek sok ez a korkülönbség, köszönöm), 7 hónapja vagyunk együtt, és érettségi után egy másik városba költözünk össze, mint ahol a szüleink laknak, és még az én édesapám sem bánja, pedig ő aztán tényleg nem olyan fajta, aki egyből belemegy ilyenekbe.

Szóval szerintem ha érettnek gondolod, és komolynak látod a kapcsolatukat (vagy legalábbis a lányod annak érzi) akkor engedd meg, az még nem a világvége, hogy együtt lakjanak, ráadásul csak egy nyárra. Ha szakítanának, bármikor hazamehet (gondolom). Én 18 évesen hosszútávra tervezek, több órára a családomtól. Szerintem neked nincs mitől tartanod.

DE ha nem gondolod elég érettnek, akkor se tiltsd meg neki, mert nincs értelme. Csak meg kéne beszélned vele.

Ez még mindig csak az én véleményem, próbáltam példákkal alátámasztani, hogy ez nem olyan tragikus helyzet. Remélem megoldódik a probléma. :)

"És egyébként is, kinek van ideje manapság 3 évig ismerkedni."

A házasság ideje kitolódott a 100 évvel ezelőttihez képest, a gyerekvállalás ideje kitolódott, az átlagéletkor közel a duplájára emelkedett. Melyik évszázadból írod ezt a "manapság nincs idő"-t? :D