Szülök! Ti, hogy viselkedtek, viszonyultok a tinédzser gyereketek párjához?

Édesanyám elkövette azt a hibát,hogy neki soha,senki nem volt elég jó,mindenkiben meglátta a szálkát.

Mivel nem vagyok édesanya(hajjaj hol van az még,20 évesen:)),ezért egy "gyerek" szemszögből tudom azt mondani,hogy a megismerés fontos.

Ezek után tudnék csak véleményt alkotni majd lányomnak/fiamnak elmondani.Tanácsot adni lehet,de tiltani csak akkor ha kirívóan deviáns az adott egyén.

Miután megismertem,tudom elfogadni,vagy megszeretni,vagy nem.De ha nem is kedvelném,akkor sem tiltanám el a gyerektől elvégre az ő párja,nem az enyém.(persze itt visszautalok arra amit már mondtam:Szélsőséges esetben bizony megtenném.)

Szerencsére a szüleim kedvesek voltak a barátomhoz, saját bevallásuk szerint kedvelték. Még mindig együtt vagyunk, a múlt idő csak azért van, mert már kinőttünk a tinikorból.

Engedték az együtt alvást, mindenki el- és befogadta, a családi eseményekre is mindig meghívott volt, a kiterjedt famíliára értve is.

Engem anno a családja kedvesen fogadott, úgy mint a 4-est , hívtak mindenhova, amiben tudtak segítettek, érdeklődtek, ott aludhattam.

Nekem itthon nem fogadták el, indok nélkül, próbálták tiltani 19 évesen is ,amikor már 1,5 éve együtt voltunk....

Szerintem a békesség kedvéért a szülőnek el kéne fogadnia a választottat, ha csak nem valami pedofil börtöntöltelékről beszélünk.

14-16 évesnél még jobban kell észnél lenni a szülőnek, időben felvilágosítás stb.

de 17-18 évesnél felesleges tiltani.. akkor csak maga alatt vágja a fát a szülő

Engem anno kedvesen fogadtak, bár igaz, majdnem felnőtt voltam már akkor, legalábbis azt hittem magamról :D :)

18 voltam.

gyakran voltam a pároméknál, sokat filmeztünk, de ritkán ettem náluk, aludni szinte soha az eljegyzésünkig.

19 évesen már a közös nyaralásra is vittek nyáron.

Mióta eljegyeztük egymást már teljes mértékben családtagként kezelnek, bármikor szívesen látnak, olyan vagyok, mint a gyerekük.

Mindig is hálás leszek nekik...

24-N