Mindenbe beleszóló család. Mit lehet tenni, ha a szemükben "rossz anya" vagyok? Hogy redukáljuk le a találkozások számát? Mondjuk meg őszintén, mi a gond?

"hogy miért van bébiszitterünk..."

- "Mit zavar az teged, tan te fizeted?"

"Olyanokba szólnak bele, amik szerintem csak a szülőkre tartoznak.

Pl. hogy mit eszik a fiam, vagy hogy öltöztetem a lányomat. "

-Nézd, szerintem családon belül normális, ha az ilyen dolgokról lehet beszélni. Megbeszélni még meglehet!

"De a legjobb az, hogy miért van bébiszitterünk... Nem értem, hogyha sem én, sem a férjem, sem más nem tud rájuk vigyázni, amíg nekünk valami dolgunk van, akkor otthon kéne hagynunk őket egyedül, vagy mi?!"

Ezt nem feltétlen kell az orrukra kötni. Esetleg egy megfelelő alkalommal, mosolyogva mondd, hogy lemondtad a bébiszittert és most este hétkor érkeznél szombaton persze a gyerkőccel, mert neked programod van a férjeddel, ugye, vigyáznának rájuk? Cserébe te is vigyázol az övékre vasárnap. Na, kíváncsi vagyok ám, mit mondanának... Amúgy meg, ezt egyszerűen csak hallgasd agyon, ha nem érzed a szimpátiát.

"Vagy még az is jó volt, mikor elutaztunk télen és kb. én voltam a Sátán, mert "a gyerekek összezavarodnak, hogy hirtelen a télből ott lesznek a nyárban"..."

Ezen gondolkodtam a legtöbbet. Szerintem itt csak a sima irígység van, legközelebb védd ki azzal: A gyerekek vannak oylan intelligensek, már megbeszéltük. Nálatok volt esetleg probléma?

"Vagy hogy nem öltözködöm anyukásan, két gyerek mellett nem praktikus ez a stílus." Szerintem mondd meg neki, hgy a gyermeked nem a ruhád alapján ismer meg, és azt is megmondhatod, hogy X ideje nem vettél új ruhát, mert nem tetted tönkre két gyerek mellett sem. Ha márkás rucijaid vannak, esetleg én még az árukkal is dobálóznék. Persze csínján, mert akkor majd az lesz a következő támadási felület :D

"Szóval ilyen semmi dolgokba kötnek bele, amin már csak nevetünk.

A nagynénémnek meg az a gondja, hogy eléggé elhagyta magát terhesen, plusz most a gyereke is lestrapálja és otthon ülnek egész nap a négy fal között. Ki van borulva, hogy a lánya mindenhol sír, semmire nincs ideje és pénze, szóval rossz neki látni, hogy én szeretek anyuka lenni."

Akkor ne hagyd, hogy Titeket tönkretegyenek. Meséld el, hogy ez Rád is igaz, aztánszerintem mosolyogva éljétek az életeteket otthon :D

Van két gyerekem, szerintem képes vagyok eldönteni, hogy mi a jó nekik és mi nem. De ők mégis úgy viselkednek, mintha pár órája lennének nálam és fogalmam sem lenne, hogy kell velük bánn

Ja igen az utolsóra nem tudtam mit írni :D

Te is csináld velük ugyanezt :D

Kérdező, itt az ideje, hogy megtanuld hogyan kell más nyomorán jól szórakozni. Most ezt teljesen komolyan mondom. Az ilyen szituációkat, ha a másik fél nem ért a szép szóból, akkor csak így lehet elviselni. Utolsó nagyon jó dolgot írt. :D

Tényleg tanuld meg hogyan kell ezt. Ezekután pedig ahelyett hogy ez az egész megkeserítené az életedet, inkább jót szórakozhatsz és levezetheted a feszültséget azzal, hogy ugyanolyan típusú dolgokat szúrsz oda nekik sokkal elegánsabban és mulatsz a reakciójukon.

A cél persze, hogy abbahagyják az egészet és ne legyen erre szükség, de addig is jól mulatsz.

Nem tudhatod, bennük mi játszódik le, vagy hogy miért szólnak bele mindenbe. Mindenesetre nekem úgy tűnik, hogy annyira apróságokról van szó, hogy simán el lehetne kerülni őket egy kis odafigyeléssel.

Nekem fantasztikus a kapcsolatom a szüleimmel, mégis vannak „nagymamáéknál érvényes szabályok”. :-)

hogy mit eszik a fiam,

Nem lehetne ez „nagymamáéknál érvényes szabály” szerint? Az én legkisebbem 11 hónapos, és imád otthon almaszeletet rágcsálni – de anyukám frászt kap tőle, hogy letörik egy darab és megfullad – ezért ott csak reszelve kap almát. Nem nagy ügy, mégis mindenki jobban érzi magát. De ellenpéldát is tudok. A nagy fiam képes este fél 9-kor kitalálni, hogy sült virslit szeretne enni – pontosan tudja, hogy a nagyapja megcsinálja neki ha ott vannak/vagyunk – és azt is, hogy ha nálam ilyesmivel kísérletezne otthon, akkor arra a „szó se lehet róla, sipirc fogat mosni és irány az ágy” válasz az egyetlen, amit kaphat.

vagy hogy öltöztetem a lányomat

Ez is olyan, amiben nem lenne nehéz igazodnod, főleg hogy vidéken laknak. Bármi is a gondjuk, biztos lehet a kedvük szerint öltöztetni arra a pár órára. Pl. ha szoknyában látnák szívesen, akkor menjen abban, ha meg a plusz pulcsi hiányolják, adj rá egy vékony kardigánt. Ezt is meg lehet oldani. :-)

. De a legjobb az, hogy miért van bébiszitterünk... Nem értem, hogyha sem én, sem a férjem, sem más nem tud rájuk vigyázni, amíg nekünk valami dolgunk van, akkor otthon kéne hagynunk őket egyedül, vagy mi?!

Ezt nem kell az orrukra kötni... ha a gyerekek mesélnek róla, akkor el lehet mondani, hogy a „Gizike az a hölgy, aki vigyáz rájuk néha”. És főleg ne tudják, hogy ti pl. moziba mentek, amíg babysitterrel vannak... (talán jobban elfogadják ha dolgoztok, amíg mással vannak – még akkor is, ha esetleg ez nem teljesen így van). De a legegyszerűbb, ha nem tértek ki erre.

Vagy még az is jó volt, mikor elutaztunk télen és kb. én voltam a Sátán, mert "a gyerekek összezavarodnak, hogy hirtelen a télből ott lesznek a nyárban"...

Simán lehet, hogy tényleg tartott ettől, és ez egy komoly félelme anyukádnak / nagymamádnak! De mivel ez azért max. egy évben egyszer fordulhat elő, hát legfeljebb lesz egy kis nézeteltérés. De ezt is lehet oldani azzal, hogy pl. „már nálunk sincs igazi tél – és ahova megyünk, inkább tavaszi időjárás lesz, nem olyan nagy váltás” vagy ilyesmi. De ha tényleg igazi forróságba mentek, akkor is meg lehet mondani, hogy megbeszéltétek a gyerekekkel, elég nagyok már hozzá.

Vagy hogy nem öltözködöm anyukásan, két gyerek mellett nem praktikus ez a stílus.

Ismét egy „nagymamáéknál érvényes szabály” – csak ez rád vonatkozik. Lehet, hogy mázlista vagy, és miniszoknyában meg magassarkúban is jól mutatsz, és jól is érzed magad – DE ők valószínűleg egy kicsit maradiak ebben a kérdésben. Ha vidéken vannak, igazán fölvehetsz a kedvükért egy farmert egy pólóval és egy kényelmesnek is látszó cipővel, és mindjárt visszatér a családi béke. Otthon meg járt abban, amiben jól esik. ;-)

Szóval ilyen semmi dolgokba kötnek bele, amin már csak nevetünk.

Helyes. Jobb nevetni rajta, mint kiakadni. DE ettől még ezek lehet, hogy NEKIK egyáltalán nem semmi dolgok, hanem komoly problémák az ő szemükben. Tegyél érte, hogy jobban érezzék magukat – főleg így, hogy neked ezek „semmi dolgok”, amiken igazán könnyű változtatni arra a napra, amíg látogatóba mentek.

A nagynénémnek meg az a gondja, hogy eléggé elhagyta magát terhesen, plusz most a gyereke is lestrapálja és otthon ülnek egész nap a négy fal között. Ki van borulva, hogy a lánya mindenhol sír, semmire nincs ideje és pénze, szóval rossz neki látni, hogy én szeretek anyuka lenni.

Nem, nem azt rossz neki látni, hogy neked jó – hanem az rossz, hogy szembesül vele, hogy neki nem annyira jó. Az, hogy elhagyta magát, az nagyon rosszmájú megjegyzés ám! Nem tudhatod, mi van a háttérben. :-( Főleg, ha idősebb anyuka, akkor simán lehet, hogy komolyabb hormonzavara van – és az is, hogy a kiborulás egy szülés utáni depresszió eredménye – és már benne is van az ördögi körben: a gyerek sír, mert anya feszült, ettől anya még feszültebb, a lánya még jobban hisztizik – és neki még kevesebb ideje van magára. :-( Szóval ne bántsd. Inkább segíts neki! Vigyétek el együtt fagyizni az összes gyereket és máris kimozdítottad őt! Vagy mondd meg neki, hogy hagyja ott rád a kislányt egy órára és ő vegyen egy forró habfürdőt! Hidd el, hálás lesz – valószínűleg neki tényleg nem telik babysitterre és még az is luxus, ha nyugodtan lezuhanyozhat és hajat moshat, egy zavartalan kávézás meg esetleg elérhetetlen számára. Zökkentsd ki a borongásból – de ne azzal, hogy a babysiterről meg a külföldi nyaralásról mesélsz... az csak ront rajta.

Van két gyerekem, szerintem képes vagyok eldönteni, hogy mi a jó nekik és mi nem. De ők mégis úgy viselkednek, mintha pár órája lennének nálam és fogalmam sem lenne, hogy kell velük bánni.

Persze hogy képes vagy, ez nem kérdés – te vagy az anyukájuk! De a nagyszülők már csak ilyenek. Hagyd, hadd legyenek nagyszülők egy kicsit – nem lesz tőle baja senkinek. :-) Aztán hazamentek és élhettek úgy, ahogy nektek tetszik.

Kedves 16-os, ez nem meghunyászkodás, hanem empátia és tisztelet – sajnálom, hogy belőled ezek hiányoznak!

Tudod, egy nagyszülőt, aki felnevelt már pár gyereket nem meggyőzni kell az új gyereknevelési irányzatokról, hanem elfogadni, hogy ő valamikor másképp csinálta és akkor az volt a jó és az elfogadott. Nyilván nem kell feles tejet adni a 3 hónapos gyereknek, mint az ő idejében – de bizony egy kicsit igazodni kellene és illene hozzá – pláne az ő házában!

Továbbá a nálam szegényebb rokon előtt sem ildomos a külföldi nyaralással, a babysitterrel és a márkás cuccokkal kérkedni.

Remélem, a kérdező értette a válaszomat, nem úgy, mint te. Sajnállak.

Én se értek egyet 15-össel.

Én nem akarnék egyetlen rokont sem meggyőzni a magam elképzeléseiről. Egyszerűen azt tartom normálisnak, hogy (szélsőséges eseteket leszámítva) felnőtt ember úgy él, úgy neveli a gyerekét, ahogy helyesnek tartja, és ebbe nem pofázik bele más.

Épp ezért semmiféle vitába nem megyek bele senkivel arról, hogy helyes-e, hogy pl. bébiszittert fogadunk vagy elmegyünk a télből a nyárba nyaralni. Aki ezt nem tartja helyesnek, az a maga gyerekét nevelje másképp, ill. ő maga éljen másképp. Én nem akarom meggyőzni, hogy neki másképp kéne élnie, de ő se akarjon arról meggyőzni, hogy nekem kéne másképp élnem.

Ha pedig nem hagy békén, akkor két eset közül választok: vagy nem tartom vele a kapcsolatot, vagy azonnal emelt hangon utasítom rendre, ha belepofázik a dolgainkba. Nekem ez utóbbi bevált, legföljebb a hátam mögött mernek megjegyzést tenni az életemre, mert tudja mindenki, hogy engem fölmérgesíteni nagyon nem jó. :DDD

A tehetetlen és önsajnáltató emberek iránt pedig sosem éreztem semmi empátiát, úgyhogy a nagynéni panaszkodását szó nélkül végighallgatnám, de biztos látszana rajtam (nem próbálnám titkolni), hogy abszolút nem érdekel. Akkor valószínűleg egy idő után felhagyna vele és mást boldogítana a szövegelésével. Rólam pedig azt gondol, amit akar. :DDD

Én ilyen vagyok, ezért így közelítenék a problémához a kérdező helyében. A többféle válasz közül remélhetőleg megtalálja azt, ami az ő habitusához illik.