Miért ilyenek a szüleim velem?

Ne haragudj, de szörnyen agyatlan vagy még.

Külön lakásba akartatok menni, ha egy cipőt nem tudsz kifizetni, lakást miből akartál volna fenntartani?

Ha összeköltözni sikerült, keressetek munkát, és kezdjétek el a közös, önálló életeteket.

Netán az egyetem végéig mindent a szüleid nyögjenek, míg ti semmit nem csináltok?

Az agyam eldobom.

Én annyi voltam mint most te, akkor lett az első munkahelyem.Én nem járhattam egyetemre, nem volt kitől pénzt kunyerálnom, boldogulni kellett.

Nyisd már ki a szemed kicsi lány!

Ha ehhez elég nagyok vagytok, akkor a munkához is.

Előre bocsátom, nem szoktam a kamaszokat fikázni gyk-n - komolyan -, de veled csak azt lehet...

Persze, hogy megváltoztak, mióta odaköltözött a barátod, mit csodálkozol ezen? Egyértelmű, hogy nem akarták, ezt te is tudod, de kvázi rákényszerítetted őket. Eszméletlenül önző vagy, és magasról teszel a szüleidre. Akik egyébként eszméletlenül jó fejek voltak (és túlságosan elkényeztettek téged): nincs az az isten, hogy én megengedjem, hogy a 19 éves lányom palija hozzánk költözzön... (akármennyire kedvelem, ez más. Majd megtudod...) ez, hogy te fogtad, és odavitted a fiúdat egész egyszerűen NEM NORMÁLIS. Csak 18 éves vagy, jesszus! Hova ez a nagy összeköltözés? Mi a francnak?

Meg amúgy a későbbiekben hogy gondoltad ezt az egészet? Te elmész egyetemre, közben persze összeköltözöl a palival, de anyuék majd veszik neked a cipőket, meg eltartanak, vagy mi??? Ez annyira fura, nem bírom megérteni.

Az összeköltözés akkor történik, amikor el tudjuk - el akarjuk - tartani magunkat ketten, és külön akarunk lenni a szülőktől, kettesben. Tudod, kirepülünk a fészekből. Erre te beköltöztetsz még egy embert, mert nem bírsz a hormonjaiddal, vagy nemtom...

"...azt mondták hogy nem vesznek mert ha olyan nagylány vagyok hogy összeköltözzek a barátommal akkor legyek ahhoz is hogy veszek magamnak cipőt" - és ennek melyik részét nem érted?

Ha össze akartál költözni a paliddal külön lakásba, akkor nyilván van egy rakat félretett pénzetek. Miért nem abból veszel cipőt?

Azért ilyenek veled, mert ezt váltod ki belőlük. Nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy egyik percben felnőttet játszol (odaköltözteted a pasidat), a másikban meg visszavedlesz gyerekké ("aaaanyu aaapu, vesztek nekem ciiipőőőőőt?"). Nem látod, hogy egy mennyire gáz?

Az meg, hogy mit csinálj velük: talán vedd figyelj rájuk egy kicsit, legyél tekintettel arra, hogy ők mit szeretnének, ill. fogd fel, hogy nem te vagy a világ közepe.

"A baràtomat ismerik és kedvelik de nem tudom miért ilyenek." Bassz..meg, én is kedvelem a párom testvérét, meg a sógornőmet, meg Icukát is a kisboltból, mégsem kényszeríthetne rá senki (a saját gyerekem sem), hogy koloncként a nyakamba vegyem és eltartsam őket!

Ezt a sz...rt te keverted magadnak jó nagy kanállal... az első lépés a helyrehozatalhoz, ha ezt felfogod!

"akkor most akkor bocsánatot kellene kérnem ahogy "velünk" viselkedtek főleg velem"

Ennek fuss neki mégegyszer, mert nem értelmes a mondat -> reagálni sem tudok rá

"És igen van félre tett pénzünk (nem kevés) amiből simán eltudnánk költözni" -> zsír, probléma megoldva, lehet menni cipőt venni

"És igen megtudnànk venni a cipőt is de ha már rá kényszeritettek akkor ne én fizessem ki ami ahhoz kell." -> és most ki kényszerít? Ha sajnálod a pénzt a cipőre, hagyd abba kézilabdát. Többször is utaltál rá, hogy már nem kényszerít senki -> ez is pipa

Még valami?

Ja, amúgy oszt már meg velünk kérlek, hogy honnan van az a rengeteg pénz... ja, hogy a szülőktől? Hoppá.

Megjegyzem nyilván (legalábbis remélem) neked nem a cipő a legnagyobb gondod, hanem az, hogy ilyen távolságtartóak lettek a szüleid veled szemben... de ennek fentebb már leírtam az okát, olvass vissza. Az a lényeg, hogy te lesz..rtad - és most is lesz..rod - őket, belekényszerítetted őket egy olyan helyzetbe, amiről nagyon jól tudtad, hogy nem akarják, és most csodálkozol, hogy miért ilyenek veled... érted?

Nem értem hogyan juthatott az eszedbe az, hogy rákényszerítsd az szüleidet, hogy egy idegennel kelljen egy fedél alatt élniük. Az az Ő lakásuk/házuk amiben most vagytok. Tekintettel kell lenned rájuk.

Én 8 év [érted? NYOLC ÉV] után költöztem össze a párommal eljegyzést követően 22 évesen. De mi külön egy kis lakásba, albérletbe. Eszembe se jutott, hogy a családi házban maradjunk pedig az én nevemen van a telek is és a ház is.

Nem erőltettem anyámékra a páromat. Eltartjuk magunkat, sose kérünk pénzt pedig mind a ketten egyetemre is járunk önköltségesen és azt magunk fizetjük nem hitelből. (szemeszterenként 300 ezer)

Szóval gondold át még egyszer: 2 év után (ami semmi gyakorlatilag) ráerőltetted anyádékra hogy egy idegennel éljenek egy fedél alatt. 18 évesen játszod a nagylányt majd csodálkozol, hogy akkor a nagylányos viselkedésnek a többi részét is számon kérik?

Mond a kedves párod józan esze hol volt mikor eszetekbe jutott az összeköltözés?

A megoldás a következő: menjetek el dolgozni mind a ketten, csináljátok mellette a sulit annyira, hogy államira felvegyenek. Majd próbáld ki, hogy ne törjön bele a bicskád az egyetembe, és még ösztöndíjad is legyen. HA nem tudtok elmenni dolgozni mert nyifi-nyafi van, akkor költöztesd ki a párodat.

Én is csak pislogok. Elvárod, hogy valami drága sulit fizessenek neked, cipőt, meg mindenfélét, cserében még a nyakukba varrsz egy idegent?

Neked ő a barátod, de a szüleidnek csak egy idegen srác, akit kerülgetni kell. Gondolj már bele, hogy te mit szólnál, ha apud odaköltöztetné egy haverját, mert épp nincs hol laknia? És vele kellene minden reggel összefutnod a fürdőből kifelé, használná a vécét, minden evésnél ott ülne, stb. Neked tetszene?

Fentebb leírták a megoldást: van pénzed, megveszed magadnak a cipőt, ha meg akkora teher a kézilabda és csak kényszerből csinálod, hagyd abba, és nem kell cipő.

Az eddigiekből csak az jött le, hogy az empátiakészséged nulla, és gyerekesen gondolkozol, de azért játszod a felnőttet, hogy neked mindenképp össze kell bútoroznod apádéknál a pasiddal. Szívleld meg azt, amit a szüleid mondtak, mert ha ehhez elég felnőtt vagy, akkor gondolkodj a saját dolgaidról. Így is sokat kapsz, ha a lakhatást nem kell fizetned, sőt még a sulit sem.

A szüleiddel nem kell semmit csinálnod, azt sem értem, miért engedték meg, hogy odaköltözzön a srác (én biztos nem engedtem volna). Beszéld meg a barátoddal, hogy ez nem volt jó lépés, és csináljátok vissza. Most még kedvelik a szüleid, de egy idő után, már a hátuk közepére sem fogják kívánni.

Tényleg bravó mindkettőtök szüleinek, hogy két agyatlan kisgyereket hagynak összeköltözni.És mielőtt még megköveznétek, azt mondom, hogy nincs baj ezzel, amennyiben kufircolni van eszetek a szüleid házában, akkor tessék menni mindkettőtöknek dolgozni, és a saját lábatokra állni.Két fizetésből nem könnyen ugyan, de meg lehet élni.

Írtad, hogy külön lakásba akartatok menni.Van rá lehetőségetek, csak a hátsótokat kell megemelni, és dolgozni.Ja, viszonylag keveset fizető állást találnátok?Van ilyen.Hidd el, akkor valahogyan fog cipőre telni, no nem 50.000 forintosra, de egy kínaira igen.

Mit játszod az agyadat 18 évesen?Aki meg melletted van, csak egy kisfiú még, jó pár év kell mindkettőtöknek (minimum 10!!!) hogy agyilag felnőttként pozicionáljátok magatokat.

Különben sem egészséges a szülőkkel együtt élni, jobb a magánszféra.

Gondolom a kis taknyos barátodnak is anyukád mossa a sz_ros gatyáit.És te így mersz pattogni egy méregdrága cipőért?

Én imádom a lányom, de ilyet nem fog velem eljátszani 10 év múlva, az biztos.

Szégyelljétek magatokat mindketten!

Ha az én gyerekem lennél, két akkora pofont kapnál, nem cipőt, b*zd...

24 éves vagyok. Én is jártam egyetemre, meg 2 pasimmal is összeköltöztem, vettem magamnak ruhákat, ezt-azt a saját keresetemből. Mert hogy 18 éves korom után egyből elmentem dolgozni, amit épp tudtam tanulás mellett.

A másik, a kézilabda nem kényszer, meg semmi sem az, ha nem tetszik, hagyd ott, de ne követelőzz.