20 éves vagyok és a szüleim, főleg apám úgy bánik velem, mint egy 10 éves kisgyerekhez mit tegyek?

Ha értené, mi a gond a viselkedésével, valószínűleg nem is nem csinálná. Emiatt szerintem az lesz csak a megoldás, ha elköltözöl otthonról, akár még kollégiumba vagy lakótársakkal albérletbe is.

Mintha ezt a kérdést már egyszer láttam volna..

Az ilyen szulok maga az elkoltozes gondolatatol is infarktust fognak kapni es erzelmileg fognak zsarolni, felteve ha hagyod magad. de ez az egyik legjobb modja az onallosodasnak.

Hát, azt hiszem, el kell kezdeni nevelned őket, hogy észre vegyék, hogy felnőttél. Előzd meg őket, ha kell, picit fennhangon jelezheted, de elsőre is, hogy "Majd én kiszedem." És ha a kedves szóból nem ért, akkor válthatsz keményebb hangnemre. Ha ki akarja venni a kezedből a csokipapírt, húzd el a kezed. Ha nem érti, húzd el megint a kezed, ha megint megpróbálná elvenni, utána mondd először kedvesen, hogy majd te kidobod. Ha következő alkalomkor megint megpróbálná, akkor már egyből mondhatod neki kicsit erősebben, hogy majd te kidobod. Ha látod esetleg, hogy megy a telefonhoz, akkor csinálhatod azt, hogy elmész sétálni, és akkor nem lesz értelme, hogy kihívja a dokit, de ha meg már kihívta, akkor azért inkább várd meg, és ott lehet megmondani, persze nagyon-nagyon finoman, hogy apud túlaggódta a dolgot, vagy mittudomén. Esetleg felhívhatod újra az orvost, ha tudod a számát, hogy ne jöjjön, de szerintem legjobb, ha elmész sétálni, kivéve, ha tényleg nem vagy jól, de hogyha nem vészes, akkor csak szerintem esetleg meg kéne próbálni eltitkolni a dolgot, vagy max ha látnak valamit akkor mondjuk fáradtságra fogni. Ha belevág a szavadba, akkor inkább ne is beszélj az ő társaságában, mert nem is értékel téged igazán, akkor minek pocsékolnál rá időt? Valahol a szobába járkálásnál írtak valami nagyon speckó reteszt, amit nagyon könnyedén föl lehet szerelni az ajtóra, kívülre meg lehet lakatot venni talán, bár azt nem tudom, hogy egy sima ajtóra hogyan lehetne fölrakni, mert a retesz az ugye csak belülre jó, esetleg zárat cseréltetni, azzal is látnák, hogy önálló vagy, mert amúgy gondolom nincsen saját kulcsod az ajtóhoz, amiből csak neked van egy példányod. Szerintem kicsit ne foglalkozz velük, hadd maradjanak kicsit maguknak, ne is beszélgessetek, aztán majd ha ők akarnak változtatni, egy kis idő múlva nem kell leráznod őket, mondjuk 6-8 nap után már hagyhatnád nekik, hogy kezdeményezzenek nálad beszélgetést, többi alkalommal előtte nyugodtan mondd meg nekik, hogy bocsi, most nem jó, vagy most nem szeretnél beszélgetni. Meg néha talán jelentsd be, hogy elugrassz valahova, és ne úgy, hogy kérdezd, hogy elmehetsz-e, hanem megmondod, hogy pl "1 óra múlva jövök", vagy 3-ra itthon vagyok, v ilyesmik. Vagy esetleg menj el néha, talán 1-2 barátod van, ha nincsen, akkor ezt nem lehet, hogy odakéredszkedsz valahova 1-2 napra meg éjszakára, hogy szüleid kikészítenek, hadd aludjál náluk; persze ha tudod,h van is hely náluk, ahol alhatnál, és akkor ebből a szüleid is levennék már, hogy neked önálló döntéseid vannak, és nem maradhatsz mindig az ő pici fiuk, hanem igenis van saját utad, amin szeretnél járni, ha nagy fába vágod a fejszédet, nagy fába vágod. em kell hogy fogja valaki közben a kezed. Britneynek van az a száma, az Overprotected, amiben az van, hogy "I need to make mistakes, just to learn, who I am. There must be another way, 'cause I believe in taking chances" Szóval ja. Tehát, hogy annyira óvják, annyira féltik, hogy hibázik, hogy nem hagyják magát semmiben kipróbálni, pedig lehet, hogy tök ügyes lenne, így még sikerélményei sincsenek. Mert ha megpróbálná, akkor meg vagy menne neki , vagy legalább tanulna a hibájából és fejlődne, de így az se derül ki, hogy ki ő, és pontosan miben jó, hogyha túl van féltve. Tehát gyakorlatilag nincs mozgástere. Hát kb ez ilyen, de amúgy gondolom ő itten menedzser-féleségekre gondol, de nem biztos, de nem is az a lényeg, hanem hogy jól meg van fogalmazva.