Szerintetek kinek van igaza, apámnak vagy nekem?
Az apám egy nagyobb multinacionális cég regionális igazgatója. A gyerekkorom arról szólt hogy ő megígért dolgokat - pl hogy ott lesz itt, elvisz engem oda, hazajön ekkor - de egyikből se lett semmi. Pénzt természetesen kaptam tőle.. Nem igazán használtam ki ezt a helyzetet, de bármikor kérhettem volna bármennyit és adott volna. 19 éves koromig kb. annyi az emlékem róla hogy este 9-10 körül hazajön, reggel 7 körül meg elmegy.
Egyetemre 300 km-re költöztem otthonról, hetente egyszer ha beszéltem vele pár percet. A befejezése után fél évet otthon laktam, a szülővárosomban dolgoztam, most pedig Ausztráliába költözm. Szerinte nincs jogom hozzá,hiába van saját félretett pénzem. Ő tartott el kiskoromtól, tartozom neki azzal hogy nem megyek el hanem segítek otthon. Sajnos nekem ő nem sokat jelent. Hiába tartott engem el 20 évig, hiába éltem hobban mint az összes osztálytársam, egyszerűen nem érzem őt közel magamhoz, és tudom hogy szívből ő sem kedvel engem, egyszerűen nem tudunk miről beszélgetni ha kettesben vagyunk.
Szerintetek is bunkó dolog a kérése ellenére elköltözni? Egyszerűen én nem érzem okát hogy itt maradjak.. Természetesen sokat köszönhetek neki, 19-20 évig otthont biztosított, fedezte a dolgaimat, de személyes, intim kapcsolat nem alakult ki közöttünk, személy szerint szorongok ha 20 percet kettesben kell töltetnünk.
Apad nem csak otthont adott, hanem nelkule nem lehetnel az, ami vagy. Ha o nem finanszirozza a tanulmanyaidat, hanem 16 evesen elzavar arufeltoltonek a szupermarketba, akkor nem lenne ekkora mellenyed. Jellemzo a kerdesedre es ebbol fakadoan az egyenisegedre is, hogy anyukadat egyetlen szoval sem emlited.
Koltozz kulfoldre, ne halabol maradj Magyarorszagon - de ha szeretni nem is vagy kepes onmagadon kivul senkit, legalabb tiszteld azokat, akik segitsege nelkul egy kozmunkas lennel az arokaso brigadban.
Köszönöm szépen a válaszokat!
#1, no comment
#2, anyámat nem véletlenül nem írtam bele, ő nem él velünk, nincs velünk kapcsolatban. Azt meg nem értem miért írod hogy közmunkás meg mit tudom én mi lennék.. Mindig jól tanultam, egyetem mellett dolgoztam is, nem csak ültem a seggemen és vártam a csodát. Persze tudom hogy szerencsés helyzetben vagyok. De szerinted a nevelésért cserébe egy embernek egész életében engedelmeskednie kell a szüleinek? Az meg hogy nem tudok senkit szeretni csak magamat nettó nem igaz.
#4 Köszönöm.. Mit értesz az alatt hogy te megbeszélnéd velük? Én is próbálom megbeszélni vele, pont ebből adódik a probléma.
#7 Persze, tudom hogy értünk is dolgozik, de ő baromira szereti a munkáját. Állandóan ezen jár az agya, telefonál, éttermekbe jár, otthon állandóan a gép előtt ül és táblázatokat pötyög, ezt ő bevallottan nagyon élvezi. Nyilván próbálkoztam vele beszélgetni, közös érdeklődést találni, de nagyon hozzá se lehet szólni, mindig ezen jár az esze..
Egy szülő ne azért vállaljon gyereket, hogy majd felnőttkorában HÁLÁT várjon cserébe. Ez egy nagyon rossz elgondolás, de sajnos nagyon sok szülő így van vele! A gyerek nem kérte, hogy megszülessen, ergó miért kéne hálásnak lennie? Azért mert felnevelik és enni-inni adnak neki? Ők akarták ezt, tudták mit vállalnak. Én sem azért szültem, hogy majd cserébe bármit is elvárják - úgy nevelem a gyerekeimet max, hogy amit adni akarnak, az szívből jöjjön, de NEM elvárok.
Kérdező, nyugodt szívvel menjél Ausztráliába, én értem jól, hogy nincs köztetek olyan erős kötődés - nekem sincs az apámmal pedig nő vagyok. Vele szemben szinte nem érzek semmit, igaz jónéhányszor el is kalapált, és sok közös emlékem sincs vele. Segít, ha kell, de aztán szememre hányja.
Éld az életed, nyilván fogsz majd jönni látogatóba, telefonon is tudtok értekezni naponta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!