Apámnak igaza volt?

Mintagyerek voltam, jó tanuló és szófogadó, apukám mégis mindig terrorizált lelkileg, megvert meg hasonlók.

Egyetemre készültem már gyerekkoromban. Kitűnő a nyelvérzékem, most is 5 nyelven beszélek. Mindig mondta, hogy egy hálátlan dög vagyok, de majd ő megmutatja. Szerinte 20 éves koromban hajléktalan leszek és sírva könyörgöm majd magam vissza hozzájuk, de ő röhögve fogja a pofámba b*szni az ajtót.

Gimnáziumba jártam, kitűnőre érettségiztem, felvételi nélkül jutottam be egyetemre. De apukám közben elvesztette a munkáját, évekig meg se próbált újat keresni, csak elszórta a család pénzét. Én minden nyáron jelentkeztem diákmunkára, de mivel nem voltak kapcsolataim, nem vettek fel sehová. (Kisvárosban enélkül nem megy)

Egyetemen is kerestem munkát, de nem vettek fel, a szüleim meg abbahagyták az anyagi támogatásomat. Éheztem, a barátom tartott el.

Végül hozzá költöztem külföldre. Fél éve munkát keresek, de sehol semmi. Érettségim van, némi nyelvtudásom, amivel már simán lehetne dolgozni, de mindenhová 1-2 éves gyakorlatot várnak el, az nincs.

A barátom tanul, nem akar mellete dolgozni is, most munkanélkülin van.

Fél éve nincs munkám, pedig heti 2-3 helyre folyamatosan jelentkezem a takarítástól az irodai munkáig.

Egyedül prostinak vettek volna fel, mert hogy szép vagyok, és művelt, de köszönöm, nem ez az álomállásom.

Haza nem mehetek, otthon sincs munka, anyuék nem támogatnának.

Apu megjósolta, hogy hajléktalanként végzem, és tényleg afelé tartok.

Mit tegyek?

21N