Miért ilyen velem?

Anyummal valahogy sosem volt meg az a tipikus anya-lánya kapcsolat. Sosem értettem ennek mi oka lehet, és már nem is igazán szeretek vele lenni. Állandóan veszekednek apuval, és sokszor eléggé el szokott durvulni a helyzet. Részletezni nem szeretném, nem jó felemlegetni. Igazából beszélni se szoktam erről senkinek mert úgyse értenek meg azok akik a tökéletes otthon légkörében élik mindennapjukat. Múltkor elestem és a lábujjaim a lábfejem alá fordultak. Veszettül fájt, de mondták itthon hogy ne menjek el orvoshoz. Végül múlt héten elmentem mert nem bírtam lábra állni és azt mondták hogy már csak a Műtét segíthet. Azt most az érettségi miatt még nem vállaltam be. Bármikor megszólalok itthon hogy fáj és kéne fájdalomcsillapító rögtön leordítanak hogy nekik is mennyi minden fáj, ne rinyáljak vagy el lehet menni...És ez csak egy példa volt. Számtalanszor kapom ugyanezt a választ. De amikor oda kerül a beszéd hogy jövőre megyek egyetemre és nem leszek itthon akkor meg sajnálkoznak hogy milyen rossz hogy itt hagyom őket.... Bocsánat a zavaros írásomért. 😢

(jártam pszichológushoz is de csak ideiglenes megoldásnak volt jó. Persze itthon ezért is kaptam) 18/L