Anyukam ongyilkos lett 1,5 honapja, sehogy sem tudom feldolgozni,22 eves vagyok. Annyira szerencsetkennek erzem magam, nincs kedvem semmihez es senkihez. Hogyan tovabb?

Szia!

Igen, 43 év azért sok idő, sokat voltunk együtt.

Egyszer egy barátom régen azt mondta, ha valaki meghal, akit szeretünk, akkor az ember leginkább saját magát sajnálja. Akkor én is így gondoltam, de most már megváltozott a véleményem.

A leginkább fájó nekem az az, hogy csak 3 évet tölthetett el az unokájával. Annyira szerette a kisfiamat! Amikor már nagyon beteg volt az édesanyám, akkor pont ez volt az a dolog, ami a leginkább fájt nekem, hogy csak ilyen keveset láthatott az életéből. Erre azt válaszolta, hogy 3 gyönyörű év jutott neki a kisfiammal.

Sokszor azt hiszem, hogy őt látom menni az utcán, ha hallom a vaskapunk hangját, akkor azt hiszem, ő jön. Mindezek mellett dühöt, néha gyűlöletet érzek emberekkel szemben, aki panaszkodnak és azt kívánom, bárcsak ő halt volna meg helyette. Tudom, hogy ez hülyeség, de mégis így érzek. Annyira szeretett élni, örülni apró dolgoknak, a természetnek, az ünnepeknek.

Rohadt szar dolog ez.

12 es vagyok koszonom szepen nagyon kedves vagy.

Nem tudom Mo on hol vannak ilyen segito csoportok de pszichologus biztosan meg tudja mondani, vagy probald meg ugy megnezni a neten hogy "onsegito csoportok" "csoport terapiak" stb.