Nem bírom tovább a stresszt ami minden nap ér mit csináljak?

Én szüleim is hasonlóak, és mindig, ha meg próbálom ezt velük beszélni, ugyan azt kapom, amit a #9-es válaszoló is ír: hogy legyek hálás amiért van hol laknom, van mit ennem, stb... De ezzel annyi a probléma, hogy igen is hálás vagyok, hogy eddig eltartottak (most egyetemista lévén ösztöndíjjal ill. diákmunkával tartom el magam), csak ők ezt nem fogják fel. Ők azt hiszik, hálátlan vagyok, azért mondok olyanokat hogy idegileg nem bírom ezeket a konfrontációkat, stb... Szóval ez a lehető legrosszabb válasz, ahhoz csak ennyit szerettem volna hozzáfűzni.

AZt meg hogy megpróbáld megbeszélni velük... hát... tényleg ez lenne a legjobb megoldás, de félek, hogy ugyan azt kapnád, mint én. (Amikor először felhoztam értelmesen a témát, anya fél órán át ordított velem hogy ne szóljak hozzá többet mert nem vagyok a gyereke, meg hogy ez a hála azért hogy felnevel, meg hogy ha így tudta volna, inkább meg sem szül. Hát, jól esett, és szerintem neked sem hiányzik ez.)

Az egyetlen amit tehetsz, hogy megpróbálsz ettől elvonatkoztatni. Igen, nehéz, én is jártam pszichológushoz is miatta, de nem lehetetlen. Amikor meg külön költözöl akár koliba, albérletbe, akárhova, akkor meg ez teljesen meg is szűnik.

Szóval, az egyetlen dolog amit tudok mondani, hogy nem vagy egyedül, ez talán ad egy kis biztatást, és kitartás!