Hogy reagálnátok szülőként, ha ti pénzelitek az egyetemista gyermeketek tanulmányait és a saját hibája miatt csúszna egy évet?

Hát Te így reagáltál volna, kedves utolsó, én pedig nem így reagáltam. Nyilván ennek már a korábbi nevelési elvek és az értékek is adnak bizonyos keretet.

Természetesen lehet így is, ahogy Te fondolod, meg lehet úgyis, ahogy én. Most relatíve fiatal korom ellenére már előbbre tartok az életemben, mint sok nálam 5-10 évvel idősebb. Valószínű, ez nem így lenne, ha lazáskodni hagytak volna, mikor a tanulásnak volt itt az ideje. Magyon örülök annak, hogy kényelmes, jómódú élethelyzetből szemlélhetem nekik köszönhetően a múltat, nem pedig úgy, hogy jaaajjj de jó lett volna kicsit többet beleadni, most sokkal könnyebb lenne.

Másrészt, azért ezzel a nyugdíjas eltartással kicsit mellényúltál szerintem. Nem vonnék párhuzamot az egyetemi linkeskedés, és a megöregedés között, hiszen az egyetemig el is kellett valahogy jutni.

Amikor baba voltál, téged is elláttak a szüleid, felneveltek. Egy egyetemista hányavetiségét szerintem nem kéne egy ember szépkorúvá válásához hasonlítani.

De ha mindenképpen hasonlítgatni akarsz, akkor legyen. Pl. Ha édesapám azért szorulna a segítségemre, mert alkoholista játékfüggő lett, akkor nem feltétlenül támogatnám, legalábbis biztos nem olyan mértekben, mint úgy, ha átdolgozott évei után megöregedvén nyugdíjba megy. Na, ezt az esetet tudom kb párhuzamba állítani az egyetemi éveit más kontójára végigbulizó leányzóéval.

57%, írod: "nem vált káromra a szigorú nevelés"

Hát szerintem pedig az, hogy egy konstans öndicsérő módban futó, felfuvalkodott, végtelenül önelégült hólyag lett belőled, azért bizony kárnak tekinthető.

Azt gondolom a stílusom tárgyilagos volt, vagy neked csak az a vélemény kedves, ami a tiéddel egyezik?

Utolsó: téged is nevelhettek volna szigorúbban, látom. :)