Hogy reagálnátok szülőként, ha ti pénzelitek az egyetemista gyermeketek tanulmányait és a saját hibája miatt csúszna egy évet?

Számít, hogy mi az a hiba. Nem tanult jól? Vagy biciklizéskor elesett és emiatt hónapokig kórházban volt?

Egyébként valószínűleg tovább segíteném, ha látom, hogy odateszi magát a tanulmányoknak.

Én is hasonlóan jártam, magánéleti okokból fontosabbnak tartottam a szabadidőm nem tanulással való eltöltését. Az ember életében megesik az ilyen, de kérdem én, nem az a fontosabb, és legfontosabb, hogy a gyermekem boldog legyen? Ha boldog ,akkor miért büntessük meg érte?

Természetesen tudatosítani kell benne, hogy egy félév ára nagyon sok, és komolyan kell venni a dolgot. De idővel, ahogy a kapcsolat előrehalad, úgyis magától a helyére rakja a dolgokat. Hisz biztosan neki is fontos, hogy elvégezze az adott szakot, ha már egyszer odament, mert neki is kell lennie majd valakinek, kell, hogy legyen egy szakmája, amiben elhelyezkedhet. A jövője érdekében észhez kell térnie magától. És a párja pedig biztosan támogatni fogja ebben az elhatározásában.. Csak az első időszakok mindig sokkal mozgalmasabbak, mint később.

Tök mindegy itt ki hogy reagálna, mert lehet, hogy a te szüleid egy teljesen más módon fognak. Legyél őszinte. Mindenek előtt magaddal. Megéri 1-2 év felhőtlen bulizás, hogy utána életed végéig a mekiben mosogass?

Egyébként egy év csúszás az kutya füle, pláne egy keményebb szakon. Viszont most el kell döntened, hogy hogyan tovább. MOST kell döntened! Folytatod az édesélet különkiadását a pénzes csávóddal, vagy teszel azért, hogy ne legyen szükséged a boldog élethez cukros bácsikra? Ezek a lehetőségek.