Hogy reagálnátok szülőként, ha ti pénzelitek az egyetemista gyermeketek tanulmányait és a saját hibája miatt csúszna egy évet?

Az egyetem nem könnyű dolog. Nagyon kényelmes ráfogni valakire, hogy saját hibájából.

A szülő aki szereti gyermekét arra biztatja, hogy minél tovább tanuljon és támogatja is abban.

Egyébként 1-2 évet csúszni az egyetemen nem olyan nagy dolog, ez hasznára is válhat, ha jól használja ki.

Én pontosan ugyanazt mondanám neki, amit nekem mondott az édesapám, amikor leérettségiztem (vagyis mondtam volna neki, már mikor elkezdett egyetemre járni): Na, édes gyerekem, mostantól fogva 5 éven keresztül eltartalak (de tandíj nem, csak úgy volt hajlandó támogatni, ha államira bekerülök), ha egy percet is csúszol, onnantól fogva szívesen látunk anyáddal vasárnaponként kávéra.

Nem csúsztam, és é is hasonló szellemben terelgetném a gyerekemet, mert nem vált káromra a szigorú nevelés.

Ja, és még mielőtt azzal jönnél kérdező, hogy jaaajjjj mert akkor nem lehet bulizni tanulás mellett De lehetett, pénz is került rá, ösztöndíjnak nevezik!

Elég pipa lennék rád a szüleid helyében hogy olyan buta vagy hogy inkább bulizol mint tanulnál, ráadásul mindezt egy fizetős szakon! Lehet hogy a szüleid helyében elküldenélek kicsit dolgozni hogy a saját pénzedből fizesd a dolgot.

Persze az egyetem a bulizásról (is) szól, de ezt okosan kell csinálni. Én közgazdaságtudományi egyetemet végeztem, és sokat buliztam, tökjó baráti köröm volt, kollégista voltam és mindig mentünk valahova, mégis időben el tudtam végezni az egyetemet. A lényeg, hogy amikor fontos, tehát pl. ZH előtt 3-4 nappal, akkor tényleg CSAK a tanulásra kell koncentrálni, és az adott ZH-ra, egyébként a szorgalmi időszakban lehet bulizni/szórakozni is. A vizsgaidőszak meg nyilván nem a bulizásról szól.

Bocsánat, de egyes válaszolóknak (és szüleinek) elég egyszerű és keserű világa lehet. Kötelességről beszéltek mintha a szülő-gyermek viszony egy szerződés lenne.

Ha engem kidobtak volna a szüleim otthonról mikor kiiratkoztam az egyetemről akkor azt mondtam volna megértem: ez így korrekt. Majd a korrektség nevében tájékoztattam volna őket arról, hogy nyugdíjas éveikben ne nagyon számítsanak a támogatásomra, a vasárnapi kávézást pedig a társaságukkal együtt köszönöm, nem fogom igénybe venni.