Hogyan tolerálnád, vagy mit szólnál hozzá, ha a lányod sokkal szegényebb párt választana magának, mint amilyen egzisztenciával ti rendelkeztek?

Kérdező, általában felfordul a gyomrom az anyagias emberektől, nem valószínű tehát, hogy pont a saját gyerekemnél ez másként lenne... szóval azt gondolom, hogy egyfelől az ő döntése, másfelől örülök, hogy emberi értékrenddel bír.

#6 "Azok a válaszadók, akik örülnének, azok tuti 20 év körül vannak, és lila fingjuk nincs a dolgokról még." - megnyugtatásodra 52/F ...

Annyiból nehéz a kérdés, hogy "mindenkitől" kérdezed, pedig jó eséllyel azoknak a véleménye számít, akik jó anyagi helyzetben vannak vagy legalább át tudják érezni azt, hogy az anyagiak fontosak.

Szerintem fontos az, hogy a párkapcsolatban a felek hasonló értékű pluszt adjanak bele (hasonlítsanak egymásra), de az anyagi egzisztencia csak az egyik pillére az értékeknek.

Teljesen egyetértek az egyik korábbi válaszolóval, aki azt írta, hogy az illető jó eséllyel legalább olyan okos, ha ugyanarra az egyetemre tud járni, mint a gazdag szülő gyermeke, aki megengedhette magának a különórákat.

Egy kicsit egyet értek a provokatív árokásó-Józsis válaszolóval is, nyilván szeretne az ember rendes társat a lányának, viszont az, hogy az illető mennyire gazdag most (illetve a szülei mennyire tudják segíteni), nem túl fontos.

Az sokkal fontosabb, hogy mekkora potenciál van benne. Mennyire ambíciózus, mennyire tud tanulni (pl az üzleti dolgokról) - illetve az is fontos, hogy mennyire tud jó párt alkotni a lánnyal, mennyire tud jó társa lenni.

Ha az illető jó képességű, akkor az egzisztencia hiánya csak átmeneti állapot.

Amúgy egy kétkezi munkások gyermeke, aki eléggé alulról kezdte: [link]

Az "életpálya" részt olvassátok el.

Való igaz, hogy alapvetően fontosabb az, hogy egy ember önmagától is képes legyen előre jutni és jövőt építeni - ahogy a mondás is tartja, elmarad a vagyon, megmarad a majom, a pénzcsináláshoz kell érteni, örökölni nem nagy érdem, azt meg is kell tudni tartani -, de valljuk be. a mély szegénységből kitörni, és onnan jó egzisztenciát kreálni, a semmiből, nem 60 éves korra, hanem esetleg azelőtt, amikor még kiélvezni is van idő...Nos, nem ez a jellemző!

Az elméleti kérdésben nem szereplenem részletek, nem mindegy, hogy a kis vagyontalan átlagember mit jelent. A kétkezi munkás szülők düledező egyszobás putriban próbálnak vegetálni, a gyerek meg tanulás helyett már fiatalon elsüllyed a kétkezi munkás világban, ahonnan esélye sincs kitörni, mert hiába a jó és keresett szakma, legfeljebb más alatt gürizhet, mint annak a segédje, mert önállóságra nincs pénze, saját műhelyre, eszközökre soha nem is lesz vagy dolgos szülök, szerény életvitel, diákhitel mellett jár pl. orvosi egyetemre, tehát lesz belőle valaki, társadalmi megbecsüléssel és nem túl jó kezdő fizetéssel, de aztán megnyílhatnak a kapuk, csak sok idő kérdése. Csak egy szélsőséges példát írtam.

Azonban tegye a szívére a kezét mindenki, és ne legyen ennyire álszent: a gyerekének a legjobbat akarja. A legjobb pedig általában az, akivel nagyjából passzolnak, azonosak a lehetőségeik, a képességeik. Tudjátok, hasonló a hasonlónak örül, suba a subához. Vannak dolgok,a miket át lehet hidalni, de vannak, amelyek t nem . Na, ha ég és föld a különbség a társadalmi státusz, a neveltetés, az egzisztencia és a háttér között, akkor max valami romantikus hollywood-i maszlag köde az, ami az ilyen kapcsolatot fenntartja, ami egy szellő hatására el is fog illanni, és hosszú távon több kárt okoz, mint amennyi öröm származik belőle.

Csak egy kérdésem volna: fordított helyzetben nagyon is tetszene a dolog, igaz? Ti vagytok a kétkezi munkások, ők pedig a vagyonosok! Gondolom, úgy már okés volna a frigy!

Megmondom őszintén, hasonló helyzetben vagyok, mint a lányotok... eddig minden barátom "szegényebb" volt tőlem, de ez soha sem zavart. Valamiért nem is vonzódom a gazdag manusokhoz, számomra túl beképzeltek.

Igaza van az egyik válaszadónak: tessék őket is a húsos fazékhoz ültetni. Nem minden a pénz!!!! Anyukám szokta mondogatni, hogy szerelemből nem lehet megélni, azt nem lehet megenni. Ez igaz. Ilyenkor azt szoktam visszakérdezni, hogy az jobb volna, ha a kőgazdag férjem az aranygyűrűs kezével ütne meg, mert ő megteheti alapon?! (TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!)