Szerintetek az normális hogy huszonvalahány évesen az anyám akarná beosztani az időmet?
Mármint, tanulok, dolgozok, szinte reggel megyek, este jövök, hétvégén van egy kis szabadidőm, és anyám már azért is kérdőre von, hogy miért nem csinálok valamit hétköznap, nem hogy hétvégén.
Sokszor cetlikre írja rá, hogy mit csináljak, menjek el ide-oda, ha nem teszem meg, akkor meg mint akit vérigsértettek, szemétláda gyerek nem csinál semmit.
Egyrészt, nem arról van szó, hogy nem csinálok itthon semmit, habár hétköznap nem tudok, hiszen suli+munka.
A gond ott van hogy ő eldönti percre pontosan hogy mikor mit. Nem szól előre se, ha tudja hogy jövőhéten kéne valami, hanem aznap reggel ideteszi egy cetlire rá. Döntő többségben tudja előre hogy mikor mit kéne, de úgy jó neki ha aznap reggel közli velem.
Másrészt azért lakok itthon, mert kell pénz még, hogy elköltözhessek... ha nem diákmunkán leszek, akkor elfogok menni egyből, hiszen ezért vagyok diákmunkán, hogy gyüjtögessek.
Mivel anyám dolgozik többségében apám meg nincs, ezért szinte én csak hétvégén eszek pl. általa, hétköznap magamnak oldom meg, és magam után is dolgozok itthon, takarítok egyebek... nem értem mire a bejárónő célzás.
Anyámmal együtt élek, de gyakorlatilag semmit nem tesz alám, mert dolgozik, és ez rendben is van, hiszen megtudom oldani magamnak nem vagyok már kölök. Szobámban ha valamihez hozzányúl már akkor morci vagyok, nem hogy takarítson!
Csak az életfelfogása olyan mint egy diktátornak és kezdem unni, de nagyon. Lassan eljutok arra a szintre, hogy elköltözöm, aztán ha évente 1x meglátogatom, mert nagyon irritáló tud lenni. Így is szinte hetente 2x látjuk egymást, de őszintén több is mint kellene hiszen ilyenkor általában hozza a formáját.
Szerintem beszéljétek meg - amíg még lehet -, és osszátok be, hogy mibe tudsz és mikor besegíteni, de azt akkor csináld meg. Ha külön háztartásban fogsz élni, úgyis mindent meg kell csinálnod.
Sajnos anyámmal nem lehet(ett) megbeszélni, mert hiába segített be az egész család (most már csak ketten vannak egy háztartásban apámmal, és apám is sokat besegít meg megcsinál, kérés nélkül is, bevásárolni mindig apám jár pl.), anyám nem vette észre, de ő beteg, és a betegsége sajnos ezzel jár. Remélem, a te anyukáddal nem ugyanez a helyzet.
munkamániás egyébként és rám is ki akarja vetíteni. ha megcsinálom amit kér, akkor többet fog kérni, ez mindig így megy.
kiír egy cetlit megcsinálom, akkor jön később, hogy
"egész napra ez kevés volt, ma se csináltál semmit".
Telhetetlen, mohó. Gyakorlatilag lehetetlen neki megfelelni mert van egy egész listája fejben és ha megcsinálod az első 5-öt, akkor azt fogja kérdezni, hol a 6.? Ha megyek neki segíteni valamiben, akkor utána azt mondja, hgoy jajj még ez is meg az is, szóval olyankor arra kell készülni hogy hiába mondja hogy fél óra alatt megvan, gyors segítsek neki, lesz abból 2 is, vagy 3 mert még gyors kitalál hozzá vagy 5-6 dolgot, hogy húde sürgős.
Valami mentális baja egyébként biztos hogy van, mert betegesen munkamániás, és belőlem is azt akar csinálni.
45 éves vagyok, dolgozom, gyereket nevelek, mellette nyelviskolába járok. És mindemellett elvégzem az otthoni teendőimet. Sportolni is eljutok.
Van még kérdésed??
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!