Ti megbocsátanátok édesanyátoknak ha kiderülne, hogy abortusza volt? Vagy esetleg pont azon gondolkozott el, hogy titeket megtartson e?

Engem tisztességben felnevelt, támogatta a továbbtanulásomat, és erején felül segített az önálló életem elkezdésében. Tudom, hogy szeret, bármikor odaadná a veséjét, ha ezzel megmenthet, mindig számíthattam rá, még akkor is, ha éppen konfliktusunk volt. Nekem ez számít, nem lenne miért megbocsátanom, még akkor se, ha netán engem akart volna elvetetni - hosszú évtizedek alatt épp eléggé bebizonyosodott, mennyire szeret.

Nem is értem, hogy jön ahhoz bárki, aki hasonlóképpen nevelkedett fel, hogy jogot formáljon az édesanyja elítélésére, vagy azon gondolkozzon, hogy ő megbocsátana-e neki. Ha a nevelésben is megnyilvánult, hogy nem akarták, nem szeretik, az más történet, ott érthető.

Pár éve tudom, hogy anyukám elgondolkodott az abortuszon, mivel sokan le akarták őt rólam beszélni. Amikor azonban meglátott a monitoron, ő mellettem döntött és ment az árral szemben és világra hozott. Érdekes, a hír egyáltalán nem rázott meg, büszke vagyok anyukámra, hősnek tartom :-) Ő is hálát ad értem a Jóistennek,egyáltalán nem bánja.

Nem haragudnék rá, ha lett volna abortusza, hiszen épp eléggé haragudna ő magára és szenvedne mások szemrehányása nélkül is.De szomorú lennék valószínűleg.

Mindamellett mondom ezt, hogy én határozottan az élet mellett kampányolok. De aki már ezen egyszer átesett, segíteni kell, úgy gondolom. (Ha anyukámról lenne szó, annál inkább.) Valaki mondta egyszer: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen."

Én édesanyámnak volt abortusza (több is), és nem kiderült hanem elmesélte amikor elég nagy lettem a témához. (kb, középiskolás koromban, lehettem talán 16 vagy 17 éves) Miért haragudnék rá ezért,semmiközöm az ő illetve az apám döntése volt, hogy lesz-e még gyerekük vagy sem. Ezért ezen végképp nincs mit megbocsájtani, inkább sajnáltam, hogy többször is teherbeesett hiába védekeztek. (Nagyon régen volt, a 60-as évk végén és a 70-es években, akkor még gyerekcipőben járt a fogamzásgátlás.)

Konkréten engem sem akartak megtartani, csak apai nagymamám erősködött és rábeszélte anyumékat hogy legyen még egy gyerekük (egy idősebb testvérem van), házha a második gyerek fiú lesz jelszóval. Hát nemlettem fiú. :)

Szerintem ezen sincs mit megbocsájtani vagy haragudni. Hiszen onnantól hogy elhatározták, hogy engem megtartanak már minden úgy folytmint ha engem is terveztek volna. Szerettel vártak, felneveltek, megkaptam mindent érzelmileg és anyagilag tőlük. Sajnos apum 2 hónapja meghalt, már csak anyukám van, de nagyon jó a kapcsolatunk. 45/N