Csak szerintem beteges ha valaki 34 évesen a szüleivel él és még szűz?

Van egy hasonló volt osztálytársám. Én baromi jól kijöttem vele, persze az agyamra tudott menni néha. Sokan megvádolták, hogy biztos meleg, mert soha nem volt senkije és nem érdekelték a lányok, csak barátilag.

Szerintem aszexuális egyébként, de soha nem ástam bele magam az intim szférájába. Annyit kérdeztem mikor összefutottunk évek múltán, hogy van-e valami párkapcsolata? Mondta hogy nincs. Kérdeztem hogy nem hiányzik-e neki? Mondta hogy nem. Akkor jó. Neki nincs hiányérzete, akkor én minek sajnáljam? Neki teljesen mások az igényei. El tudom képzelni, hogy örökké a szüleivel fog élni és boldog lesz csupán a munkahelyi baráti kapcsolataival.

Nekem inkabb az a furcsa, hogy nincsenek barátai, de egy ismerossel megbeszéli hogy maszturbál.

Sztem nem beteges, ha ez neki megfelel. Nem mindenkinek ugyanazok az igényei (plusz amíg senkinek nem okoz kárt). És ettől még nem biztos, hogy gyerekes. Nem biztos, hogy összeroppan, ha a szülei nem lesznek... gondolom, nem annyira társasági lény így sem.

Az lenne a beteges, ha akarna barátnőt, de az anyja szoknyáját nem merné elengedni amellett...

"Mi lesz vele ha egyedül marad és nem lesz senki aki az ajtót rányissa ha gondja van sem" - ez bárkivel megeshet manapság, a családtagok számától függetlenül, sajnos:((

Amúgy én is szeretek egyedül élni. Sokkal "nyugisabbnak" tartom így a mindennapokat, mint amikor párkapcsolataim voltak. (Barátaim azért vannak, nem vagyok teljesen bezárkózva. Nem mondom, hogy nem hiányzik a szex néha, de ha MINDENT összevetünk, ennyi "áldozat" simán belefér a nyugalomért és a kiszámíthatóságért cserébe:) Amúgy változatos az életem, rengeteg dolog érdekel, és elég aktív életet élek.)

Annak is rengeteg oka lehet, ha valaki a szüleivel él.

Nem csak a "mama-hotel" szindróma:))

Lehetnek anyagi okai - nem feltétlenül az önfenntartásra való képtelenség, de több ember között jobban eloszlanak a költségek, és más dolgokra lehet félretenni.

Vannak akik azért élnek otthon, mert a szülő igényli a társaságot / segítséget - és ha nincs az embernek párkapcsolata és jól kijön a szüleivel és van megfelelő munkája a közelben miért is költözne el feltétlenül?

Van, hogy a háztartáson belül a gyerek átveszi egy idő után a vezető szerepet az idős(ödő) szüleitől, szerintem az ilyen "generációváltásban" alapvetően nincs semmi beteges.

A te leírásodban inkább az a "baj", ha tényleg nem képes felelősséget vállalni, nem képes döntéseket hozni, nem képes előre tervezni és nem képes magát fenntartani. Ha ez a helyzet, az tényleg probléma, de ezen te, mint kívülálló úgysem tudsz változtatni.

Nézd, természetesen nem egészséges, hogy gyermeki státuszban ragadt, de "perverznek és betegnek" azért nem titulálnám.

Amúgy is mit vártál? Hogy egy sima ismerősnek az orrára köti, hogy hiányzik neki a társaság? Nem voltál még soha totál padlón, miközben minden ismerősnek azt mondtad, hogy egész jól vagy, mert nem akartál beszélni velük róla. Nem akarod, hogy sajnáljanak, hogy a te bajoddal foglalkozzanak?

Szóval két eset van:

- Tényleg jó így neki. Ha a szüleinek is jó így, akkor éljenek boldogan együtt

- Nem jó így neki, de nem veled akarja megbeszélni.