Hogyan közöljem a szüleimmel, hogy tetkóm lesz?

Ennyiből a fogszabályozás ellen is tiltakozhatnának néhányan, az is természetellenes.

A tetkó lehet, hogy idővel ronda lesz, de ha nem túl nagy, sokkal kevésbé veszélyazteti az egészséget, mint mondjuk a szines kontaklencsék.

Én is ellenzem a tetoválást, a végleges (vagy inkább majdnem végleges) volta miatt. A fiam mondogatta, hogy szeretne egyet, én mondogattam, hogy szerintem hülyeség, mi van, ha nem sikerül olyanra, mint szeretné, meggondolja magát később, mégse tetszik stb. Aztán egyszer ( 21 éves volt) hazajött egy művész haverjától, akinél a hétvégét töltötte, és megkért, hogy kenjem be az új tetkóját, és segítsek lefedni gézzel. Megnéztem, szép lett, megkérdeztem, hogyan kell kezelnie az első napokban, lesz-e még vele teendő, miért pont ezt választotta, mi a jelentősége számára stb. Majd lekezeltem, és ennyi. Továbbra sem örülök, hogy van tetkója (hátul a vállán, egy nagyon szép, kb. tenyérnyi kép), de az ő döntése, elfogadtam.

Ha jó a kapcsolatotok, szerintem nem lesz gond. Mesélj a mögöttes tartalomról először, ne azzal kezdd, hogy tetkóként szeretnéd ezt hordani.

A tetkó az csak tetkó, de legalább te döntesz róla, nem úgy, mint egy anyajegyről, vagy sebhelyről, vagy a ráncaidról.

Aki tetkó alapján ítél meg másokat az a suttyó.

11.58.

A fogszabályozás helyreállítása annak, ami természettől nem jól működőre sikerült. Mert az sem a szépség miatt van elsősorban, hanem mert nem csukódik, nem megfelelően illeszkedik az alsó és felső fogsor.

Mellesleg, úgy néz ki ide főleg a tetoválásból élők írnak. Erre jó, ha a kérdezők is gondolnak. Érdekük, minden szépet és jót írni. Bár lehet, hogy eleve a kérdés is ilyen szándékkal készült, ki tudja. A névtelenség, ugye.

De ha mégsem, akkor elmondom, hogy nekem örökre megváltozna a véleményem a gyerekemről ha képes lenne tetováltatni magát. Akár mondanám neki, akár nem.

És örök lelkiismeretfurdalás gyötörne, hogy hol hibáztam el a bevelését, mit csináltam rosszul. Hogy hogy lett olyan felszínes, önromboló ember belőle. És hogy még miben lehet olyan, amit -még- estleg nem is tudok.

Azt hiszem, egy kicsit elveszíteném a gyerekemet.

Talán segít, ha kérdező, ezt is meggondolod, neked se fogja a nyád megmondani, mint ahogy -ahogy most gondolom- én sem tenném.

Mert sérült gondolkodásúnak, betegnek érezném a gyerekemet, és magamat hibásnak, hogy nem tudtam megvédeni, megelőzni.

Már, ha eleve nem smafu a kérdés.