Ti mit tennétek helyünkben?

Ismerős helyzet. Mi ha meglátogatjuk apámékat, akkor utána minden ruha rögtön megy a mosásba, mert még a bugyi is cigifüstös. Én nem is eszek, iszok náluk, mert még a víznek is cigiszaga van..

Egyébként én megoldottam ezt a gondot. Mielőtt mennék látogatóba, felhívom telefonon, közölöm, hogy holnap mondjuk délben meglátogatom őket. Megkérem, hogy ne cigizzenek, mert asztmás vagyok, és fulladozom a cigifüsttől.

Elmegyek, és bár azzal nem tudok mit kezdeni, hogy már a falak is árasztják a bűzt, de ez van. Amint rágyújt valamelyik, felállok, elköszönök, és megyek is. Persze morognak, de ilyenkor közlöm apámmal, hogy voltaképpen az asztmámat nekik köszönhetem, mert gyerekkorom is cigifüstben telt el. Felnőttként már nem vagyok hajlandó krákogni mert nem bírnak ki 20 percet cigi nélkül. Morognak? Nem érdekel. Én is morgok..

Furcsa olvasni, hogy hányan nőttek fel így. Engem nagyon bánt a dolog, hogy anyukám a közvetlen közelemben dohányzott gyerekkoromban. Sok cigis szülőt létok, akinek ha a közelébe megy a gyereke, már oltja is el, vagy inkább feljebb tartja a cigit, csak hogy a gyerek ne kapjon belőle. Én nem is értem, hogy hogy lehet egy gyerekkal azt megtenni, amit velünk tettek.

Sajnos én magam is cigiztem pár évig, hiányzott az életemből az állandó bagószag. Ma van fél éve annak, hogy teljesen leszoktam. :) És életemben először irritál a szag. Mivel itthon élek még szülőkkel, anyut nemes egyszerűséggel kiküldöm az erkélyre, amikor otthon vagyok, és rágyújt. Szerencsére tiszteletben tartja. Idővel azt vettem észre, hogy akkor is kimegy, ha nem vagyok itthon (épp érkeztem valahonnan, és láttam, hogy kinn áll.) Most már azt mondja, hogy a szabadban jobb cigizni, zárt térben nem is tud.