Mit tehetnék? Ezt már nem bírom tovább!
Sziasztok! Anyukámmal élek ketten, és hát nem az a tipikus anya-lánya kapcsolat áll fent köztünk. Néha jól eltudunk beszélgetni, meg nevetni, de mostanában elég ritka. Nem tudunk egymás mellett megmaradni. A nagyobbik veszekedésünk csütörtökön volt, azóta nem beszéltünk szinte semmit. Hétvégén apánál vagyok. Elkezdtem most az egészséges életmód felé érdeklődni és ki szerettem volna próbálni a Norbi termékeket. És itt kezdődött az egész. Ki lettem "osztva" (szerinte ő csak beszélgetni akart) , hogy nem kell játszani a fejem hogy ezt nem eszek azt nem, ez egy nagy átverés, hülyeség az egész. Mondtam,hogy majd én eldöntöm mire költöm a pénzem és hagyjuk ezt a témát mert nem szeretnék róla beszélni. Azért is jobban, végén már kiabáltunk egymással, és ebből jött ki hogy én vagyok az idegbeteg hülye és hogy velem nem lehet beszélgetni. De nem ez az első eset.
Szóval, a lényeg azon van (ez csak a töredék a sok sztori közül) hogy sosem támogat semmiben. Sosem mondja hogy milyen büszke rám, vagy hogy igen ezt jól csinálod és jó ötlet, legyél kitartó. Semmi. Helyette jön a lehúzás és a demotiválás, hogy úgyse fog sikerülni, hagyd abba ezt a hülyeséget. Viszonylag sokat "szomorkodok" és nagyon sírtam a csütörtöki miatt, mert már nagyon kivagyok, hogy a barátnőmet maximálisan támogatja az anyukája, engem viszont soha. Sose semmisem jó. Érzem, hogy már kezdek lelkileg "leépülni".
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Ez nem hit kérdése, ez egy tudományág. Étkezési ügyekben dietetikus véleményét kérd ki és ne egy celebét, aki elfogult, hiszen ebből él.
De az egészséges életmódra való törekedés dicséretes. Olvass utána a dolgoknak, pl Sárga kapszula (ez egy ingyenesen letölthető könyv címe, ami erről szól, igaz, testépítő szemszögből, de a lényeg hasonló).
Kamaszodsz, nem lehet egyszerű veled. Anyukád türelme meg láthatólag nem végtelen, ahogy a tied sem. Legyél vele türelmes és legyen annyi eszed, hogy legalább próbálod kerülni a vitákat (ha már neki láthatóan nem jut eszébe).
Én is hasonlóan vagyok az anyámmal egyébként, de én már rég külön élek tőle. Jóban vagyunk, de hogy ez így is maradjon, nem nagyon erőltetem a gyakori találkozásokat :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!