Hogy dolgozzátok fel, hogy nem vagytok olyan sikeresek mint a szüleitek?

Én nem mérem magam senkihez, csak a saját eredményeimhez - igy ugyanis sokkal többre lehet jutni. Olyan mindig lehe találni, aki "sikeresebb", de egyáltalán nem valószínü, hogy az az élet nekem jobban megfelelne.

Egy JÓ villanyszerelö sokkal többet elérhet, mint egy ROSSZ tanár. (Ezzel nem azt mondom, hogy a tanár negatív pálya, a villanyszerelö meg pozitív, hanem hoyg mindkettöben lehet valaki sikeres meg kontár is.)

Fejleszd magad a szakmádban, szerezz gyakorlatot, esetleg - ha van kedved - szerezz magasabb képesítést és utána tudsz akár egy önálló vállakozást kezdeni jó keresettel, meg jobb élettel.

Egy jó villanyszerelő is sokat ér!

Ne az járjon az eszedben, hogy Te kevesebbet érsz, mert nem így van. Egyébként honnét tudod, hogy a későbbiekben mit fogsz csinálni? Még elvégezhetsz x iskolát, oktathatsz Te is. Jól néznénk ki, ha mindenki olyan szakmát, foglalkozást választana, mint a szülei! ( Gondolj bele, 30 év múlva mennyi politikusunk lenne!)

Úgy értem. Az aggódás olyan, mint a hintaló: lehet rajta lovagolni, de előre nem jutsz vele.

30 évesen a legtöbb ember átgondolja az életét és szeretne valamit változtatni, mert látja, nem jut előbbre. Ezt a változást vagy megtalálod, vagy azt keresed meg, hogy miként tudod elfogadni a helyzetet és abból kihozni amit lehet, vagy dülöngélsz előre-hátra.

Nem lesz mindenkinek tejfölös, ideális élete.