Mit csináljak, ha nem merek senki pasit hazahozni, mert olyan körülmények között lakunk?
Eleve tanyán lakunk, csak egy rossz kocsink van. A házunk környéke valami hihetetlenül néz ki, 2 összeomlott melléképület, szeméttel teli rozsdás hordók, szerszámok, vasak mindenfelé. A tetőnk tiszta penész, a fürdőszobánk is, a konyhában a bútor ki van rohadva.
Az ajtófélfák közül mindegyik más színű, azok is annyira csúnyák, hogy nagyon.
Elkezdtünk dísztéglát felrakni a a fal válaszcsíkjára, de nem lett befejezve.
A szobámmal semmi gond nincs, de mire ideáig eljutna valaki, háromszor visszafordulna előtte. Ráadásul át kell menni a fürdőszobához a szobámon, és a szobámon is üvegablak van, ami simán átlátszik.
Már nagyon hazahoznám a barátom, hogy végre itt alhassunk, de egyszerűen így nem megy nekem.
Aki esetleg nincs tisztában az ilyen dolgokkal, azoknak mondom, hogy egy melléképületet felhúzni 3 nap, a környékben mindenki megcsinálta. Sehol nincs ilyen. Olyan az udvar, hogy gyönyörűen kialakított lehetne, de apám olyan egy lusta dög, hogy soha ilyeneket nem fog megcsinálni, én meg nem tudok eltakarítani 2 melléképületet, és sajnos pénzem sincs, hogy mással csináltassam meg esetleg.
Ez őt abszolút nem zavarja, hogy ez nekem milyen teher, hogy szégyellnem kell, ahol élek. Teszem hozzá, anyagilag megtehetnénk, hogy egy kellemesebb környezetet alakítsunk ki.
A fürdőszobát megpróbálom kifesteni, máskor is én csináltam, csak nagyon gyorsan penészedik a pára miatt sajnos... az udvaron is megcsinálom a kisebb munkákat, de attól még az egész olyan semmilyen lesz. Nincs hová pakolni a kerti cuccokat. Van egy csomó vasdarabja apámnak, mert ilyenekkel veri el az idejét, hogy szerel. Anyagi haszna nincs, de legalább látszatra megteszi neki, mintha dolgozna...
Én egyfolytában le vagyok hordva mindennek, ha van valami kérdésem. De mivel jó gimibe járok, vannak barátaim akikhez eljárok, látom, hogy egyszerűen milyen jól is lehet élni. Ez nem kerülne sokba, hogy rendet tartson maga körül...
Annyira bánt, hogy mindenki haza tudja vinni a párját, én meg mindig kitalálok valamit, hogy miért nem. Nem akarom, hogy ezt lássa, mert ez tényleg gáz.
Annyira kicsin múlna, hogy egy átlagos környezetet alakítsunk ki, de ez nekem segítség nélkül nem megy...
Esetleg tudnátok valami tanácsot adni, hogy mi legyen? (Tudom, ha szeret a pasi, elviseli. Csak én nem akarom, hogy azt lássa, milyen igénytelenek a szüleim a környezetükre. Ők elég gazdagok, nyilván én olyan nem tudnék megengedni magamnak, ezt ő is tudja. De azért normál anyagiakkal is lehet igényes az ember, úgy vélem.)
Elég messze van a házunk a kövesúttól, 2 km, de végülis ez felfogható egy sétának, ezen nem tudok javítani.A többin esetleg hogyan? Valami ötlet? Le kellene választani a fürdőajtó, és a szobám ajtaja közti részt is, hogy ha itt alszik valaki, akkor ne kelljen átmenni a szobámon annak, aki a mosdóba menne... csak ez egy 100-as, mire szakember nekem ezt elintézi. Annyi pénzem nekem nincs...
Nagyon szomorú vagyok emiatt, nem tudom hogyan oldjam meg:(
Köszönöm annak, aki végigolvasta ezt.
19/L
válasza:
válasza: válasza:Tök jo, hogy meg a kerdezö lett ledorongolva, hogy menjen el dolgozni. Szerintem, ha gyereket vallalok, akkor alap, hogy addig gondoskodom rola amig nincs egy szakma a kezeben. Ha egyetemre jar, akkor a huszas evei elejeig.
Es a gondoskodas alatt az is ertem, hogy normalis környezetet biztositok neki. A helyzetet sajnos nem tudom hogyan lehetne kezelni. Remeljük megertö lesz a baratod.
válasza:Figyelj, kérdező.
Én átérzem, hogy ez nehéz.
Azt is olvastam, amit a párodról írtál, hogy milyen körülmények közül jön.
Csak azt tudod tenni, hogy elmagyarázod neki, mi a helyzet, jó alaposan. Ha emiatt nem akar eljönni hozzátok, vagy eljön, de ezután másképp néz rád, akkor bármennyire is fájdalmas, de a kapcsolatotok egy kisebb próbatételt sem bírt ki.
Mert ez egy kisebb próbatétel. A nagyobb próbatétel az ott kezdődik, hogy foglalkozik-e veled, ha beteg vagy, segít-e, ha bajba kerülsz, stb.
A szüleidet nem fogod tudni megváltoztatni, akármennyit beszélsz nekik. Én 27 vagyok, és még mindig olyanok, mint a legelején.
Itt sajnos minden azon áll vagy bukik, hogy a párod milyen ember. De nézd a jó oldalát: megtudod, hogy számíthatsz-e rá...
válasza:Egészen hasonlóan festett az én gyerekkori otthonom is, minden rohadt széjjel, a falak, mocsok volt mindenhol, a hűtőből dőlt ki a penészes rohadás, a kenyereskosárból is, mindig a rohadt kenyérre lett rárakva az újabb, és én szoktam mindig kidobálni minden szemetet, és ezerszer elmondtam, hogy ez gusztustalan, miért nem lehet kidobni, ha már megromlott valami.
Az én párom is egészen más körülmények között nőtt fel, teljesen más volt a rend fogalma náluk. Mikor először jártam náluk, döbbentem meg, hogy milyen tisztaság van, és csodálkoztam, hogyhogy ott sikerül, nálunk meg nem. Nagyon féltem hazavinni őt először, és jó előre elmondtam, hogy iszonyatosan néz ki nálunk minden.
A szüleid házát mellesleg nem igazán alakíthatod át, ez az ő életformájuk, maximum megfogadhatod, hogy nálad sosem lesz mocsok, de az ő házukkal nem igazán kezdhetsz semmit, legalábbis én erre jutottam.
Sokszor nekiláttam szelektálni a lomokat, kidobáltam egész zsáknyi szemetet, majd pedig összevesztem a szüleimmel, mert azt mondták, nekik arra szükségük van, emlék meg miegymás.
Szóval arra jutottam, hogy az ő életük, amibe én nem szólhatok bele. Hogy a saját szobád hogy néz ki, az pedig a te dolgod. Aki igazán szeret, az nem a szüleid miatt fog kedvelni, vagy sem.
Amúgy pedig az említett fiú 8 éve a párom, és évek óta házasok vagyunk. Tehát aki szeret, nem a szüleidet látja, hanem téged, és a te igényességed vagy igénytelenséged.
Mindezzel együtt a szülői minta rám nagyon erősen hat, és nagyon hajlamos vagyok rumlit és koszt csinálni. Rengeteget tanultam az anyósomtól, hogyan kell tisztán tartani a dolgokat, és még mindig fejlődök, mert olyan életmódot nem akarok élni, mint a szüleim. De szerencsére a párom is türelmes, és nem hagyja, hogy mocsok legyen, mindig szól, hogy mit kéne jobban csinálni. És ennek nagyon örülök.
Fel a fejjel, szerintem vidd haza a fiút!
válasza:Kár volt ideírnod. A fele csapat azon lesz kiakadva, hogy eltartanak, neked meg van merszed kifogásolni a körülményeket. Van itt csomó szülő(?) aki szerint ameddig a gyerek kap enni meg van egy ágya, addig kuss legyen...
:D
válasza:Nagyon köszönöm a megértő válaszokat is. Mint már írtam, látszik, hogy kinek van tapasztalata, és ki az, aki elképzelni sem tudja.
Nálunk csak apám rumlis, anya nagyon tiszta. Ez a nagyszüleimre visszavezethető, anya szülei makulátlanul tiszták, a földről lehetne enni, így anyukám is ilyen.
Apám szüleinél olyan mocsok van, hogy ott a tiszta tányérból sem mindig van gusztusom enni, mert egyszerűen az egész környezetük visszataszító.
Tehát ezen okokból következőleg, mivel apám hordja itthon a nadrágot, nem költünk szép berendezési tárgyakra (a szép alatt nem a drágát értem), a tisztaság fogalma nála kimerül azzal, hogy el van-e mosogatva.
Azt is említettem már, hogy anyagilag éppen megtehetnénk, hogy néha-néha vegyünk egy-két új dolgot, vagy apránként felújítsunk ezt-azt. Ha nem mindig a vaskacatokat vettük volna apámnak, mert az éppen akkor 'jó üzletnek' számított, már egészen szép kis otthont tudtunk volna kialakítani. Csak neki nem számít, hogy komfortos, szép kis házban éljen a családja, szétszórja a pénzt hülyeségekre, amiből semmi hasznot nem húzunk.
Az, hogy menjek el dolgozni, nem épp opció, én tanulni szeretnék, aki pedig látott már egyetemistát, az azt is láthatta, hogy aki komolyan veszi, annak bizony sok ideje van az alapos tanulásban. Nyilván az ösztöndíj kis segítség, meg pici munkára is marad idő. Ezek mellett azonban még igencsak szülői támogatásra kényszerülök. Ezzel nem hiszem, hogy egyedül lennék, nem ismerek sok diákot, akinek jutna ideje annyi munkát vállalni egyetem mellett, hogy abból fenn tudja magát tartani... de szívesen várok tippeket.
A párom még nem hoztam haza, még nem szántam rá magam. Nekem ehhez idő kell, és ő szerencsére megérti, hogy vannak bizonyos gátlások bennem, amik majd idővel feloldódnak. Nem régóta vagyunk együtt, de mondjuk már időszerű lenne bemutatnom, hol nőttem fel, honnan is jöttem valójában.
Ha erre sor került, mindenképp megírom ide, mi lett a vége. :) Addig is szívesen várok még tapasztalatokat, DIY tippeket :D
Nagyonnagyon köszönöm a válaszaitokat, tényleg segítenek kicsit tág látóteret adni, hogy nem csak én vagyok ilyen problémával megáldva, és hogy túl lehet élni.
Szép napot nektek.
válasza:De jó, hogy ez jött le, hogy aranyos vagyok:) kaptam én itt már hideget is bőven.
AZ még jó lenne, ha gyűjtögetni szeretne, mert akkor legalább egyben egyszer lenne sok pénz. De sajnos csak szétszórja vackokra, "üzletelésre", aztán addig addig tartott... ezen már változtatni nem lehet. Tetszik amúgy a kifejezés, hogy 'érzelmileg ránk nőtt'. Nagyon igaz.
Örülök, hogy neked végülis sikerült kitörnöd :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!