Megbocsássak édesapámnak?
Bár apám mindig is velünk élt, számomra nem létezett. Alkoholista volt kb. 17 éves koromig. Nem, hogy velem, de a másik két idősebb testvéremmel és édesanyámmal se foglalkozott. Édesanyámmal gyakran veszekedtek és ezek a veszekedések máig erősen élnek bennem. Nem az az erőszakos fajta volt, szóval sosem ütötte meg egyikünket se - legalábbis nem emlékszem ilyenre. Viszont volt, hogy kitörte az ajtót, vagy a kaját a falnak vágta.
Szóval kb. 5 éve elment a pszichiátriára, hogy akkor leszokik. Mindenki támogatta ebben, de bár nem ivott, de egy idő után talán még rosszabb lett, mint előtte. Kerültem a házban, inkább nem mentem le enni, ha ő ott volt a konyhában - így volt ez akkor is mikor még ivott.
Kb. semmit nem csinált itthon, miután a gyógyszereket kezdte szedni csak aludt, néha nagy nehezen, de elkezdett valami itthoni munkát, viszont kétszer-háromszor annyi időbe telt, mint másnak. Néha "megbolondult" öngyilkos akart lenni, meg azt mondta, hogy követik stb. Így telt el ez az öt év, és nem olyan rég megint "rátört valami" és nem szedte be a gyógyszereit ( amit folyamatosan szedett öt éven keresztül kb. ) és azt kell írnom ide, hogy édesanyámmal a poklot éltünk át egy hónapon keresztül ( sajnálom, ezt nem részletezem ), mire végre sikerült elküldeni egy -eddig úgy néz ki-, normális, bentlakásos terápiára, ahol foglalkoznak is vele. Már ott van két hónapja, édesanyám szerint, már szinte teljesen jól van, jó irányba fejlődik - az orvosok szerint. És hogy hétvégére hazajöhet. Hiába hangoztattam a véleményemet, hogy felőlem bárhová mehet, de ennek a háznak a küszöbét nem lépheti át többé. Azt hiszem, máig rettegek tőle, viszont van annyi bátorságom, ( ? nem tudom hogy ez-e a jó szó rá ) hogy azokért, amiket tett, mindig is lenéztem. Nem tartom őt az apámnak és valószínűleg soha nem is fogom. Mindig is nehezemre esett kimondani az, hogy 'apa', mikor róla beszéltem.
Mikor mondta édesanyám, hogy hazajön az apám hétvégére, megkérdezte tőlem, hogy sosem fogok neki megbocsátani?
Nem feleltem rá semmit.
Mit tegyek?
22/L
Utolso ha nem tunt volna fel, itt nem csak arrol van szo hogy alkesz, hanem es foleg arrol, hogy pszichiatriai beteg.
Persze lehet mondani hogy "minek kezdett inni", de az elso pohar sornel senki nem gondolja hogy ebbol egyszer alkoholizmus lesz.
Ilyen alapon a hegymaszokat, sieloket is hagyjuk megdogleni ha leesnek es osszetorik magukat, mert "minek indultak el, tudtak hogy leeshetnek" ?
Abba a kerdesbe nem szolnek bele, hogy megbocsass-e apadnak vagy sem, en azt is megertem, ha nem - nalunk is van alkoholista, aki tonkreverte a csaladjat, tonkreteve oket fizikailag, lelkileg, anyagilag, szerencsere nem az en apam, hanem anyam testvere. Szoval, en megertem, ha megbocsajtasz, ha nem.
Nekem csak egy kerdesem van: kie a haz, ahol laktok? Mert jogilag, ha a haz nem a te neveden van, akkor csak egyet tehetsz: elkoltozol otthonrol. Mert ki nem zarhatod azt, aki a haz tulajdonosa (gondolom fele-fele aranyban apude es anyude a haz)
Tehat a valaszom a kerdesedre, hogy mit tegyel, az az, hogy vagy koltozz el, vagy huzd meg magad es maradj csendben.
Bocsanat, most latom, hogy marciusi a kerdes.
Akkor csak azt kerdeznem, hogy mi lett vegul...?
Az édesanyámé a ház teljes része.
Semmi nem lett... Az élet megy tovább és én haladtam vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!