Mit reagálnátok ha a tizenhárom éves lányotok a Mein Kampf-ot olvasná?

Ha tiltva nevelsz, hazudni tanítasz!

Amúgy a horogkereszt eredetileg szvasztika, legyünk képben!

Nem tiltanám, de elbeszélgetnék vele, hogy csak kíváncsiságból olvassa, vagy egyet is ért az elvekkel.

Ha csak kíváncsiságból olvassa, akkor örülnék is, hogy érettebb a kortársainál, a komoly dolgok érdeklik, és nem a Szent Johanna Gimi, mint a legtöbb 12-16 éves lányt...

Kedves #18, én a 15. hozzászólást írtam, de a tartalma alapján úgy tűnt, nekem szól a válaszod:

"Mért kell állandóan abból kiindulni, hogy jujj ne tiltsuk a gyereket semmitől, csak felerősítünk benne ezt-azt. Mért ?

A mai gyerekek hülyék ? Nem tudják elfogadni, hogy a szülő nem hobbiból tiltja el valamitől ?"

Én speciel tényleg ilyen vagyok, és gyerekként is ilyen voltam. (A szüleim nem is próbáltak tenni a mindent megkérdőjelező világlátásom miatt, és most éppen ezt tudom kiválóan kamatoztatni a munkámban.) De rosszul érveltem, nem ez a fő szempont, ami miatt ilyen esetben nem tiltással próbálkoznék.

Bizonyos esetekben szerintem is szükség van a tiltásra, mint az általad említett konnektoros példánál, vagy hogy nem szabad a magas szikla peremére kiállni, vagy tűzveszélyt okozni. Ez a dolgok egy viszonylag szűk köre.

Más esetekben viszont hatékonyabbnak módszernek tartom az elbeszélgetést a tiltás helyett. Ugyanis nem az a legfontosabb célom, hogy most ne olvassa a lányom ezt a könyvet, hanem hogy később el tudja dönteni, hogy mit olvasson és mit ne, legyenek szempontjai ehhez.

#26, igen bocsi neked akartam, csak közbe jött egy másik válasz és elcsúszott, így már értem mit szerettél volna.

"Más esetekben viszont hatékonyabbnak módszernek tartom az elbeszélgetést a tiltás helyett."

Ebben teljesen egyet értek veled, sőt így is cselekszem.

Most nem azért, de a 20. századi történelem tudtommal általános iskola 8. osztályos anyag, vagyis 13-14 évesen tanulják ezt a korszakot már amúgy is.

Az érdeklődés nem baj, én biztosan elbeszélgetnék vele alaposan. Nem csupán a történelmi tényekről, hanem arról is, hogy őt ez miért érdekli, mit gondol stb. Ilyen idős koromban engem is érdekelt, kérdezgettem is nagyapámat, hihetetlen élmény volt élőben hallani olyasvalakitől, aki átélte azt, ami nekem már törikönyv. Később pedig volt néhány idősebb tanárom, akik szintén megélték ezeket az időket, és amikor voltunk már olyan viszonyban, velük is beszélgettünk róla. Meg persze olvastam is sokat a korszakról, és az olvasmányélményeimet is meg tudtam velük beszélni, és annyira jó volt ez, hogy nem csak tolongtak bennem a kérdések, hanem ezekről tudtam, tudtunk is beszélni! (Persze ehhez az is kellett, hogy ők maguk is hajlottak a beszélgetésre, nem nyaggattam őket, meg nem voltam tolakodó stb.)

Szerintem az a legnagyobb baj, hogy ma egy fiatal egyedül marad a kérdéseivel, problémáival. A szülei nem ismerik, nem törődnek vele, a tanárok lehurrogják, ha érdekli valami (főleg, ha ők maguk sem tudnak hozzászagolni a témához, pl. őszintén hány töritanár perfekt a második világháborús tankokból, fegyverekből stb.? Sokszor a gyerek többet tud, mint ő, bizonyos területen), a kortársai éppolyan tanácstalanok, mint ő, az interneten meg mindenféle hülyeséget is összeolvashat, kritika nélkül. Ez az igazi probléma, nem az, hogy éppen érdekli a Mein Kampf.

Igazuk van a válaszolóknak.Lehet,hogy ennyire széles az érdeklődése,én is beleolvastam kíváncsiságból mégsem vagyok náci már bocs.

Úgyhogy aggódnod akkor kell,ha egyéb jeleket is aggasztónak látsz.

Egyébként pedig én,mint szülő azonnal rákérdezek,ha furcsaságot tapasztalok a gyerekemnél,miért csinálja.Ennyire gyenge köztetek a kommunikáció? Rákérdeznék egyenesen milyen indíttatásból olvassa aztán kész,nem pedig bemenekülök a szobámba és szövöm a gyerekem "rejtett" jelleméről a fantazmagóriámat....