Mit tegyek, ha mar nem birom?

Anyammal a kapcsolatom sose volt jo, regota csak bantjuk egymast. Miota elek azt erzem hogy csak egy pup vagyok a hatan, allandoan ezt is hangoztatja mindenkinek. Folyamatosan bant lelkileg, batmit teszek az valahogy sosem eleg jo neki, allandoan csak a hibaim hangoztatja es nagyon csunyan beszel velem, ha valami neki nem tetszik. Mar kezdem feladni a dolgokat, nem tudom elhinni magamrol hogy barmire kepes vagyok. Sulibol is sokat logok, pedig iden erettsegizek, es ez fontos lenne nekem, de egyszeruen ugy erzem, hogy felesleges probalkiznom, mert ugyse lesz belolem semmi. Sokszor maradok inkabb otthon, es alszok, mert akkor legalabb nem tud bantani. Nagyon sokszor felhivta mar a baratnoit avval hogy engem utal, es ki akar rakni otthonrol. Meg multkor avval fenyegetett hogy fogad ugyvedet es ramhivja a rendorseget, higyha nem tunok el itthonrol. Mar az osztalyfonokomtol is segitseget kertem, de en jottem ki rosszul a dolgokbol, mert hiaba probalt segiteni, hogy elkoltozhessek kollegiumba, anyam bement az igazgatosagra es lejaratott engem es az osztalyfonokom is, hogy mi ellene szovetkeztunk. Az egesz iskola errol beszelt.... Mar nem tudom, hogy mit tudnek tenni. Kicsit beteg de mar az ongyilkossag gondolataval is jatszadoztam, tobbszor mondta is hogy nem erdekli hogy ha elek vagy halok csak menjek el otthonrol, mert neki nem kell egy ilyen lehuto, aljadek ember mint en.

De mielott barki csak a negativat vonna le, el kell hogy mondjam, hogy anyagilag mindig mellettem allt es segitett nekem, es egyeduli neveloszuloket azert ezt tenyleg tisztelendo benne...

En nem szeretnek a terhere lenni tobbet, nem is szeretnem latni ot, csak annyit szeretnek, hogy boldog legyen es, hogy ne bantsam ot.