Támogatnád a gyermeked akármilyen sport elkezdésében?

Alapjáraton támogatom, hogy sportoljon. Most 3 féle dologra jár. Minél több mindent kipróbál, annál jobban el tudja dönteni, mit szeretne.

De tényleg van, amiről hallani sem akarnék.

1. Bázisugrás, bár szerintem ezt nem is szeretné elkezdeni.

2. Motorozás. Nem csak sportra gondolok, hanem egyébként sem fogok neki motort venni. Semmi veszélyérzete nincs, és néha előbb cselekszik, mint gondolkodik. Nem lennék nyugodt, ha motorra ülne. Majd ha felnő, vehet magának, én ezt nem fogom támogatni.

Egyébként rengeteg pénzt költünk a különféle órákra, szóval nem érezheti, hogy ne támogatnánk.

Az élsport ellen sem vagyok, de csak ha szeretné, és motivált.

Attól függ; Ha még kicsi akkor abban támogatnám amiben tehetséges. Az esetek 95%-ában ha most nem is, később azt fogja szeretni amiből sok sikerélménye származik. Persze ha ki nem állhatja akkor nem erőszakolnám rá. Ha már nagyobb 14-16< akkor már tud maga dönteni esetleg rosszul de ilyen korban jobb a hibákból tanulni amíg azok óriásiak és visszafordíthatatlanok.

Amiben én nagyon nem értek egyet más szülőkkel az a támogatás minősége merthogy a sport típusát némi netes pszichiátria segítségével könnyű meghatározni. Tegyük fel, hogy a gyerek mondjuk jéghokizni szeret nagyon. A legtöbb szülő csak bevágja egy hokiedzésre ahol jó eséllyel nem kap elég figyelmet mert nem ő a legjobb csapatban és sokszor maga az edzés is kevesebb mint ideális minőségű. A gyerek egy darabig eltengődik ott de nincs igazán oda érte aztán pár hét-hónap alatt szépen folyamatosan egyre kevésbé lelkesül érte és otthagyja. Ha az én gyerekem hokizni akar akkor én is még ha ki nem állhatom is. Ha máshonnan nincs időm amit el tudnék venni akkor az esti másfél óra sörözés és tévézés vagy ha nincs más lehetőség akkor az alvástól veszem el mert A GYEREK A LEGFONTOSABB. Amikor gyereket vállalsz akkor a vele járó etikai kötelességet is vállalod, hogy onnantól fogva minden erődet arra fordítod, hogy ő a legjobb önmagává válhasson. Ez nem csak abból áll, hogy fuvarozod, a börtönőre vagy és tolod bele a lóvét aztán felháborodsz, hogy nem hálás érte. Elárulok egy kis titkot, a szülőség csak nagyon hosszú távon hálás dolog, rövidtávon szinte soha. Persze nincs mindenkinek elég ideje de aki nem tud eleget foglalkozni a gyerekével az a,)Buta, nem tájékozódott a gyerekvállalás előtt. b,)Felelőtlen, nem alkalmas szülőnek. vagy c,)Szerencsétlen, elszámolta magát "most szar az anyagi helyzetem de nemsokára jobb lesz úgyhogy megtartom a gyereket"

Amiben nem támogatnám: Kizárólag kompetitív sport, de ugyanez a színészettel meg hasonlók. Ha a gyerek nem született tehetség közel kizárt, hogy abból megéljen. Lehet kompetitív de tanuljon is legalább annyit, hogy egy rendes szakmunkás lehessen belőle. A részlegesen összetört álmok jobbak mint a hajléktalanság.

19-es, őszintén érdekel, hogy miért pont a lövészet van tiltólistán?

Ezekben a sportokban nem a konkrét lövöldözés a lényeg, hanem a koncentràció, befelé figyelés és állóképesség (több kilós fegyvert nem egyszerű célra tartani) fejlesztése. Ráadásul élettelen dolgokra céloznak, és az első, amit beléjük nevelnek az a biztonságra törekvés és az, hogy soha semmilyen körülmények között nem használhatják mások ellen a fegyvert.

Mi a rossz ebben?

támogatnám, de nem minden áron. vannak sportok, amik különösen a drágák az én pénztárcámhoz, azokat akármennyire is szeretném, nem tudnám biztosítani a gyermekemnek. aztán vannak sportok, amik drágák, de még éppen kifizethetőek, de csak akkor, ha valóban minden vágya ez volna, és kész érte lemondani dolgokról. vagy ha űz 2-3 féle sportot, és fejébe vette, hogy vonzza mondjuk a lovaglás, ami ugye viszonylag költséges dolog, akkor nem támogatnám annak az elkezdésben, csak akkor, ha azt látom, hogy él-hal érte, és kész lemondani a többi hobbijáról.

a veszély csak kevéssé szempont, felőlem motorozhat is, csak mondjuk arra spec nem lenne pénzem. amúgy a lányom 6 évesen mászott először sziklát, és alig várom, hogy elég nagy legyen, és közösen ejtőernyőzzünk. mondjuk ha bázisugró akarna lenni, vagy biztosítás nélkül mászni, ahhoz azért lenne egy-két szavam...

23-as nem túl magas az a ló?

Három gyerekem van, de nem hiszem hogy rosszabb szülő lennék azért mert nem vagyok hajlandó a három gyereket három különböző helyre hurcolászni abban az amúgy is nagyon rövid időben amit együtt tölthetünk esténként; vagy mert nem telik síelésre. Van bőven lehetőség az iskolán belül, mindegyik élvezi azt amire jár. Egy gyereknek azt is meg kell tanulnia hogy nem kap meg mindent, és hogy be kell osztani a pénzt.

#19

Bár nem intézményesített keretek között, de légpuskával már 7 évesen lőttem. Apukám hobbivadász volt. Kértem, hogy vigyen el vadászatra, de erre kategorikusan nemet mondott. Egyrészt a puska akkorát rúg vissza, hogy könnyedén eltörhetné egy gyerek kulcscsontját, másrészt balesetveszélyes.

Légpuskával viszont kőkeményen megtanította, hogy minden biztonsági előírást tartsak be.

1. Nincs olyan, hogy töltetlen fegyver, mindegyiket töltöttként kezelünk.

2. A cső soha nem nézhet ember felé, láb mellett, föld felé kell tartani, de el a lábamtól (és lehetőleg másokétól is).

3. A csőbe nem nézünk bele, nem fordítjuk magunk felé, de mások felé sem.

4. Minden lövészet előtt kinyitjuk és ellenőrizzük, hogy töltve van-e, de ettől függetlenül töltöttként kell kezelni.

5. Védőszemüveg nélkül nem foghatok puskát.

6. Olyanra nem lövünk, amin gellert kaphat a lövedék.

Egyébként tárgyakra lövöldöztünk. Nekem nagy élmény volt, amikor 10 méterről eltaláltam egy söröskupakot. Palackok, üdítős dobozok, papír - ezek voltak a fő célpontok.

Senki nem sérült meg.

Életem egyetlen pofonját akkor kaptam tőle, amikor viccből a hasára irányítottam a fegyvert (nem volt megtöltve). Mondta, hogy éles fegyverrel ezt SOHA többet ne próbáljam meg, ráfogni csak játék- vagy vízipisztolyt lehet.