Jogom van azt mondani, hogy gyűlölöm az anyám?

Jogom van azt mondani, hogy gyűlölöm az anyám?

Van. Érzelemkifejezés.

Kérdező, ha már leírtad az esetet, akkor továbbra is érdekelne a válasz a kérdésemre:

"egyszer kizárt a házból is "véletlenül", merthogy ő "nem tudta", hogy kint vagyok és a kertben kellett éjszakáznom."

Na és anyukád hol volt akkor? Nem tűnt fel neki, hogy a gyereke nincs otthon? " Azt írtad, jóban voltatok...

És még annyival megtoldanám, hogy tettél valamit annak érdekében, hogy beengedjenek? Pl. ajtón, ablakon zörögtél, tudattad, hogy kint vagy? stb.

Számomra nem nagyon életszerű, hogy egy anya nem veszi észre, hogy nincs otthon a gyereke.

(Ha viszont ez történt akkor az sok mindent elmond)

Oké, köszönöm, hogy leírtad.

Ebben az esetben, ha egy szülőnek nem tűnik fel, hogy a gyereke nincs a lakásban, én is azt mondom, hogy fordulj először az osztályfőnöködhöz, aztán remélhetőleg Ő megteszi a szükséges lépéseket. Ha mégsem, akkor családsegítő, gyermekvédelem, stb.

A barátaidnak pedig nyugodtan mondd el: hiszen a barátok pont arra valók, hogy az ember mellett álljanak jóban - rosszban. Ha ez nem történik meg, akkor viszont nem barátok, hanem csak haverok.

Ne félj elmondani nekik (nekem sem volt szerető anyám), mert mindig azt mondom: az ember a barátait igen, de a szüleit nem tudja megválasztani.

Aki erre valamilyen szinten is az anyát vagy a nevelőapát védi, az még életében nem volt ilyen helyzetben, de lehet hogy még csak nem is hallott ilyenről.

Igen, van önző anya, akit csak az érdekel, hogy mindig legyen valaki a lába között. És ezért még a saját gyerekén is képes lenne átgázolni. Sőt, előfordulhat, hogy az anya nem is érzi úgy, hogy ezzel árt a gyerekének.

Egyszerűen saját magán kívül semmi más nem érdekli. Észre se veszi, hogy mit okoz... Gondolom, tipikus mártír szülő, akit ha ezekkel szembesítenének, még fel lenne háborodva, hogy elvált szülőként ő mindent megtesz, aztán ez a hála.

Sajnos személyes tapasztalat, amiket írtam... Velem 15 évig csinálta ezt, a végén 0 lett az önbecsülésem, mert szép lassan aláásta azt is. Mostanában szedtem csak össze magam. Lényeg az, hogy döbbenet, milyen káros tud lenni az ilyen "anya". (Megjegyzem, azóta már lelépett a csodás pasas)

Az biztos, hogy nincs más rokonod? Vagy bárki akihez mehetnél? Én pl. barátnőméknél voltam rengeteget. Meg apámnál, csak ő utána elvált az új feleségtől is, lett neki másik, úgyhogy ott is zűrös volt a helyzet. Lényeg az lenne, hogy anyádék közelében minél kevesebbet tartózkodj. Meg nem kell mindent az orrukra kötni. Sokszor inkább bementem a szobámba, aztán becsuktam az ajtót és próbáltam nem foglalkozni velük.

Tudom, hogy nehéz, úgyhogy kitartást!!