Otthon ápolni vagy intézménybe "adni" a szüleink?

Ápolás, etetés, mosdatás lenne. Ezek mind olyanok, hogy ha hallasz róla, akkor lehet, hogy gusztustalannak tűnik, de amikor a saját szerettedről van szó, akkor nem. Ez olyan, mint amikor egy kisbaba tisztába rakása teljesen természetes a szüleinek. Egy idegen meg lehet, hogy rosszul van a kaka gondolatától is.

Viszont munka mellett nem tudnám kivitelezni, ha már állandó felügyeletre lenne szükség.

Érzelmileg nekem az otthoni ápolás lenne jobb. Ha intézményben van, akkor mindig aggódnék, hogy mi történik vele. De biztosan vannak megbízható helyek is.

Ha olyan gond van, ami szakembert igényel, akkor biztosan jobb intézményben. Pl. ha nem tud enni és infúziót kell kapnia. Ha olyan fájdalomcsillapításra van szüksége, ami gyógyszerre nem oldható már meg.

Keress rá a városodban, hogy melyik intézmény végez házi gondozást. Ez azt jelenti, hogy napi 1-2 órában elmennek, megápolják a mamát/papát, megfürdetik, megetetik, pelenkázzák, kiváltják a receptet, bevásárolnak, ami belefér az időbe. A mi településünkön pl. 300ft/óra a díja. A házi gondozók közalkalmazottként vannak foglalkoztatva, ők az önkormányzattól kapnak fizetést, te pedig az önkormányzatnak fizeted a gondozási díjat. Egy 8 órás 50 körüli gondozónak 90e körül van a fizuja, szóval nem azokból a 300ft-okból jön össze, amit te fizetsz.

Ez egy köztes megoldás az általad felvázoltak közül, én amíg járható, ezt nagyon jónak tartom.

Ha van kérdésed írj bátran, de itt, privit nem kapom meg

Nekem is lassan hasonló problémával kell szembe néznem - szerencsére leginkább "csak" fizikai problémákról van szó, szellemileg egyenlőre rendben van minden. A szülőnek nem nagyon lenne ellenvetése az otthon ellen, sőt, több ismerős is ezt javasolja.

Én viszont ezt csak a leges-legvégső esetre tartogatom.

A első lépés, hogy megoldom napi egy látogatással, hogy mindent elrendezzek körülötte. Ha kell, átállok napi kettőre. (Szerencsére közel lakunk.)

Ha ennél több kell, akkor fogadok napi pár órás segítséget. Régen nagyapámnál sokáig ez ment. Anyám ment reggel és este, az ebédet meg egy nyugdíjas néni intézte - meg a háziorvos is írhat fel segítséget otthoni ápolásra, legalábbis egy ideig, egyhuzamban talán 2 hónapig, azt hiszem, átmeneti megoldásnak megteszi.

Ha 24 órás felügyelet kellene, azt megpróbálnám a nyugdíja kiegészítésével finanszírozni és otthon megoldani.

Ha már tényleg mindent megpróbáltam, és a sem elég, akkor keresnék csak intézményt.

Komoly szellemi leépülés esetén én is intézményi segítséget kérnék, azt egyedül tényleg sokkal nehezebb megoldani (bár nem lehetetlen), és akkor a beteg (sajnos vagy szerencsére) úgysem fogja fel igazán (vagy egyáltalán nem), mi történik vele. Sajnos ebben is volt részünk, egy Arzheimer-kórt gyerekkoromban végignéztem:( Az tényleg borzalmas.

De az ismeretségi körömben a szülőket addig ápolják otthon, amíg tuják. Egy közeli barátom egyik rokonát 50 évig ápolták otthon kerekesszékben, és a család lelkileg is nagyon jól alkalmazkodott a helyzethez. Szóval látom magam körül, hogy semmi sem lehetetlen, és tudom, ha én is oda kerülök, hogy gondoskodnom kell a szüleimről, rengeteg lelki támogatásra és praktikus tanácsra számíthatok.

Attól függ, milyen tipusú a szülő.Ha nem zavarja a társaság, alkalmazkodó, akkor az otthon is megfelelhet.Bár nem a két szép szemükért ápolják őket, nagy pénzlehúzás és jól meg kell nézni az intézményt, mert nem mind jó hírű!Nehogy rosszul bánjanak vele.

Viszont ha magának való, bizalmatlan, nem szeret kimozdulni, akkor inkább ne, mert kínszenvedés lesz neki és csak a halálát gyorsítjátok meg, ha kiszakítjátok a megszokott környezetéből.