Miért nem hagynak minket a szüleink élni?
Itt most elsősorban nem rólam lesz szó. Én 17, az egyik bátyám ( továbbiakban 1 ) 21, a másik ( továbbiakban 2 ) 25 éves.
Tehát szüleink mindig is elég szigorúan fogtak, sok szabályt köztük nagyon sok h*lye szabályt hoztak, amit el is vártak hogy tartsunk be. Kisebb korunkban nem is volt ezzel probléma, de most kezdünk elég nagyok lenni ( tehát én a legkisebb is hamarosan felnőtt leszek ).
Ilyen szabály például hogy naponta 1,5 órát gépezhetünk, a telefon ( amit mindannyian saját pénzből vettünk ) szintén korlátozva van ( állandóan szólongatnak minket miatta ) és a kimenő is elég kevés. Ezzel szemben elvárják hogy mindent csináljunk meg. Bátyám kifestette a fürdőszobát, én gondozom az állatokat, felváltva nyírjuk a füvet, gazolunk ( kertes ház ), szedjük a kutya- macska sz*rt, segítünk főzni, takarítani ( pl.: kocsit kívül belül ). Természetesen mindig megkapjuk hogy semmit nem csinálunk.
És itt jön a lényeg, a kimenő. Én max 1,5-2,5 órát mehetek el ( attól függ hogy mikor megyek el, délután vagy este ). Legkésőbb 10-re otthon kell lennem, mindegy mikor megyek el. Természetesen ezt is csak hétvégén ( péntek, szombat, vasárnap már csak max délután ) - még nyári szünetben is.
De a bátyámnak ( 1 ) még rosszabb. Egyetemista, ezért ha nincs szünet kevés ideje van. De ettől függetlenül is eléggé idős. Állandóan leb*ssz.k, mert későn megy ( 9-10 ) és hajnalban jön ( 2-3 ). Soha nem volt még probléma velünk. De mindig is ezt csinálták idősebb bátyám ( 2 ) is azért költözött el ( ez ellenére, hogy nem lakik velünk, szüleink még mindig kritizálják és beleszólnak az életébe. Mármint az ilyen dolgokba ).
Ilyen téren semmilyen életünk nincs. Mondják hogy miért nincs barátnőm ( meg 1-nek ), de nem hagynak időt barátnőzni. Kritizálnak és állandóan példálóznak a különböző ismerősökkel. Azt viszont nem veszik figyelembe, hogy őket nem b*sztatják állandóan, a szüleik is másként viselkednek és nekik is csak látszat. Egy, azaz 1 ismerősünk van, aki szokott segíteni, a többi csak hébe-hóba megcsinál valamit. És ezt nem lehet megértetni velük, állandóan piszkálnak és mivel az itthoni életünket teljesen befolyásolják, elmenni pedig alig tudunk, ezért jó formán nincs magán életünk ( szó szerint: nincs 5 percem nyugton amikor itthon vannak, még akkor sem ha sz*rni ülök le ).
válasza: válasza: válasza:Ebben egyetlen problémás pontot látok: a te kimenődet. 1-es hajnalig kimarad, nem értem, mi ezzel a gondja.
Az összes többi rendben van. Természetes, hogy elosztjátok a házban és a ház körül adódó feladatokat, az is, hogy nem telefonáltok órákig (gondolom, a telefonszámlát a szüleitek fizetik. 3 gyerekre + a sajátjuk tisztességes összeget ki lehet fizetni havi szinten.) Amúgy miért nem Viberen beszéltek?
Próbáltatok már diákmunkát vállalni nyáron? Azért nem valószínű, hogy lecsesznének, pénzt is keresnétek, ismerkedhettek, kimozdultok, a szigor is enyhülne.
3#
Minden évben dolgozunk. Különben hogy lett volna pénzünk telefonra? Minden pénzre amit nem munkával kerestünk, rá mondják hogy az tőlük van ( legyen az nyert pénz ( pl.: tippmix ) vagy ballagási / húsvéti / szülinapi / név napi pénz )
válasza:Nos, tegnap este leültem beszélni anyukámmal. Úgy tűnt este hogy megértettük egymást. Aztán ma rájöttem hogy tévedtem.
Reggel azzal keltett, hogy keljél, 11 óra van ( 10:12kor ), kinyitotta az ajtót és ordított a tv. Amikor kimentem, megkérdeztem hogy mit ehetek reggelire. A válasza annyi volt, hogy: "azt amit akarsz". A stílusából meg a válaszból is láttam hogy itt valami baj van. Megkérdeztem hogy mi a baj. Válasz: "elegem van belőletek, állandóan csak kritizáltok minket, soha semmit nem csináltok, ha igen, akkor azt is úgy mintha szívességet tennétek. Csináljatok mindent úgy ahogy akartok, nem érdekel itt változások lesznek." ( itt közbe szóltam, hogy nem kritizáltam őket, hanem beszélgettünk méghozzá fontos dolgokról. ) "De kritizáltál, állandóan csak visszabeszéltek ( ő úgy mondta, hogy szájaltok ), nem kell itt semmit csinálni majd megoldom, de ennyit is várjatok el cserébe." ( Ezt nem mondtam neki: gondolom ez amiatt van, hogy tegnap azt mondtam, hogy mivel sokat segítünk kaphatnánk kicsit több engedményt. Elvégre ez oda vissza van: ha nincs kész büntetés jár, ergo ha minden kész van engedmény jár. Nemde? ). Majd hozzá tette: "könnyű ilyen hálátlan, lusta, tohonya embernek lenni úgy, hogy semmit nem csináltok és a mi hátunkon éltek, mi kapargatunk össze nektek mindent." Holott ez nem igaz. Sokat segítünk, próbálunk úgy csinálni mindent, hogy nekik is könnyebb legyen. Az meg hogy ők tartanak el, tetszik nem tetszik természetes. Az ember tartsa el a gyerekét ( ráadásul a mi esetünkben nem olyanról van szó, aki otthon sincs vagy éppen fel sem áll a számítógép elől ).
válasza:Kedves kérdező, sajnos el kell, hogy keserítselek.
Én idén leszek 40 éves, a húgom 36.
Mindketten házasok vagyunk, saját külön háztartással, 2, illetve 3 gyerekkel.
Ettől függetlenül a szüleink a mai napig pontosan azt csinálják, amit te leírtál: megállás nélkül kritizálnak minket, a világon mindenbe beleszólnának, legyen az a gyereknevelés, vagy festéskor a saját otthonunk falának a színe.
Soha semmi nem elég jó nekik, mindig ellátnak minket kéretlen jó tanácsokkal, és vérig vannak sértődve, ha nem fogadjuk meg.
Számtalanszor próbáltunk már velük beszélni, együtt és külön-külön is, de csak veszekedés, sírás lett a vége, a szüleink eltorzult arccal, kiabálva mondják a magukét.
Egyszerűen vannak ilyen típusú szülők, akik életük végéig jobban tudják, mert ők tapasztaltabbak (apukám szerint még egy WC-tartály-cserét sem tudok egyedül elintézni...), és kontroll alatt akarnak tartani mindent, ami körülveszi őket.
Úgy tapasztalom (magunkon és a környezetemben), hogy azok a szülők ilyenek, akiknek nincsen saját, felnőtt életük a gyerek mellett (hobbi, barátok, kikapcsolódás kettesben a gyereknevelés évtizedei alatt stb.), és a gyerekneveléssel akarnak 'maradandót alkotni'.
Nagyon nehéz ezt felnőttként is megélni, és nagyon kell vigyázni, hogy mi, akik ezt átéljük, ne essünk ugyanebbe a hibába.
Nem tudok mást tanácsolni (megváltozni ők már nem fognak, a beszélgetések nem segítenek), csak hogy próbáljátok elviselni, tartsátok egymásban a lelket a tesóiddal, és minél hamarabb alakítsatok ki saját életet magatoknak.
válasza:Minél előbb költözzetek el, addig pedig tartsátok egymásban a lelket.. Én is hasonlóan szituban voltam, amíg nem léptem.
Utolsó: ezzel maximálisan egyetértek... Bár nagyon rég eljöttem, még mindig hallom, hogy :miért vagyunk annyit együtt a párommal, miért segít a háztartásban, miért együtt megyünk boltba, miért A boltba megyünk és nem a C-be, miért töltünk ott annyi időt.
Teljesen igazad van abban, amit arról mondtál, hogy nekik nem volt más, mint a gyereknevelés.. Anyám szó szerint ezt mondta: az ember ne beszélgessen a barátaival, csak a családdal. Meg minek akarok kettesben lenni a párommal, ő sem volt, mióta bátyám megszületett ( közel 40 éve...)
Hobbi: Szerinte felesleges....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!