Akinek van ronda gyereke, ugyanúgy szereti, mint a nem rondát?

Ez természetes,aki kinézet alapján tesz különbséget a gyerekei között, az nem normális, nem igaz(i) szülő.

Sehogyan sem kellene,aki szereti a gyerekeit, az tűzön-vízen... kire számíthat az ember bármikor,ha nem a szüleire.

Most az olyan szélsőséges eseteket,mikor kiderül a csemetéről, hogy sorozatgyilkos,azt hagyjuk.

Szerintem is legyünk realisták: vannak szép és előnytelen fizimiskájú emberek is, valamint jó megjelenéssel tényleg előrébb lehet jutni. Ezzel ugyan összefüggő, mégis ettől különböző dolog az elvetettség, szeretetlenség érzése, aminek persze nyilván van alapja.

DE: ha egyszer kialakult, akkor szerintem ez a kinézetnél nagyobb mértékben hat az ember életére. Ezért az ilyen érzést fel kell dolgozni! Nem szép emberként is lehet boldog, megelégedett és izgalmas életet élni, szerető családban, de csak ha az ember lelke egészséges. Különben a kisugárzása miatt beleragad egy körbe: mások is úgy látják, ahogyan az ember látja magát.

Ha a témaindító tizenéves, akkor nem biztos, hogy pszichológusnál kell indítani, egyrészt mert a jó orvos drága, a nem jó meg csak súlyosbítja a helyzetet, mint minden más téren, másrészt meg ez egy lelkileg is erősen változó kor. De a szülőkkel kell erről beszélni, kifejezni feléjük, hogy ez hogyan érintett. Szeretettel, indulatok nélkül (nehéz lehet!) de határozottan közölni velük, különben nehéz feldolgozni. Lehet levelet is írni, sokszor ez a jobb, Te ismered a szüleidet.

Ajánlom Susan Forward Mérgező szülők c. könyvét, nagyon jó szakirodalomnak tartom (ellentétben a mai hypeolt pszichológusok marhaságaival, akik még a gyerekeik anyját sem veszik feleségül, de párkapcsolati guruk... :D ; ez nem olyan)!

Kösd fel a gatyát és birkózz meg ezzel, hogy utána túlléphess rajta! Sok sikert, és adj sok türelmet magadnak!

Nálunk is hasonló a helyzet, én alacsony és duci lány vagyok, kevés hajjal semmi extrával, az öcsém pedig magas, vékony, sok haja van, barna bőre stb. Nálunk is gyakran megjegyzik ismerősök, rokonok,hogy 'jajj de szép ez a gyerek' vagy hogy ' X még mindig olyan szép fiú?' Én ezt elfogadtam, mert ez az igazság. Ami veled történik persze sokkal súlyosabb, nagyon sajnálom! Próbálj túllépni rajta, ez valószínűleg még sokáig fent marad. Próbálj mással kompenzálni, sokat tanulni és az okosabbnak lenni, a kedvesebbnek stb. Én pl. sokkal jobb képességű és tanuló vagyok, engem pedig ezzel dicsérnek!

Sok erőt kívánok! :)

Szerintem simán előfordulhat, hogy a szebb gyereket jobban szeretik. Rengeteg esetben megfigyelhető, hogy a szülő előnyben részesíti a 2 gyereke közül valamelyiket és ez az ok szinte bármi lehet. A másik jobb tanuló, jobban hasonlít rá, csendesebb, kevesebb vele a baj vagy épp szebben néz ki.

Az ember ösztönösen vonzódik a szimmetrikus formához, a "széphez", a szülő is a szebb gyereket látja ösztönösen jobbnak mert a szépség jobb genetikai állományt jelez. Az állatok is ha baj van, a legszebb kölyköt menekítik először, hogy a genetikai állományuk legjobb része adódhasson tovább. Az ember -azt hinnénk- már túljutott ezen de sok esetben ma is megfigyelhető ez. A szülő nem is tehet minden esetben erről, arról viszont igen, hogy ezt látványosan érezteti is a gyerekével.

Személyes tapasztalatom mondhatni van, bár egyke vagyok. De sosem voltam szép gyerek, nem is mutogattak. Ellenben mindig megnézték a szép reklámgyerekeket a tévében, majd rám néztek és lemondóan sóhajtottak. Kamaszkoromban egyszer kiabáltak is velem, hogy azért nincsenek barátaim mert nem vagyok szép, miért nem tudok úgy kinézni, mint x meg y?

Most huszonéves vagyok és abszolút nem tartanak csúnyának. Jellegzetes arcom van, ami egy gyerekhez valóban nem igazán illett de felnőttként a legtöbben irigyelnek is érte.