Miért él a legtöbb szülő ennyire monoton életet?

"Ezért nem akarok soha gyereket."

Ennek semmi koze a gyerekvallalashoz.

Azért valamennyi csak van.

Nem mindegy,hogy egyedül élsz nyaugalomban,vagy otthon is megörülsz,mint a melóhelyen.

van gyerekem, nyugalomban vagyok itthon is :)

Van hobbink, eljarunk kirandulni, nyaralni, olvasunk, sportolunk, marhara nem vagyunk beszukulve. Mondom, ez nem a gyerekvallalastol fugg.

Ez a hozzáállás nem a gyereken múlik. Részben lehet az anyagiakra fogni, mert akinek igazán kevés pénze van, annak nem biztos, hogy van lehetősége olyan hobbit választani, ami egyébként érdekelné. Könyvet lehet olcsón, használtan venni, de nem mindenkit érdekel az olvasás Szóval a hobbi részt lehet az anyagiakra fogni. A barátok, társaság hiányát már kevésbé, az nem pénz függő. Ennek inkább a fáradtság és az időhiány lehet az oka.

Nem szeretnék ilyen életet élni, de tényleg vannak emberek, akiknek nem jut több. Nem feltétlenül azért, mert cél és hobbi nélkül vágtak neki az életnek, egyszerűen csak ilyen lett az életük. Az idejük és energiájuk rámegy arra, hogy megéljenek.

Egy tizenhatévesnek valószínűleg a mi életünk is monotonnak, unalmasnak tűnhet, pedig mi nem érezzük annak. Tiniként mi is sokkal több dologgal foglalkoztunk, többet jártunk szórakozni, több hobbink volt, de most sem unatkozunk. Nemsokára kétgyerekes szülők leszünk, és tény, hogy a munka, meg az itthoni teendők sok időnket elviszik, ezért utána már sokszor csak pihenni szeretnénk, na meg azért szabadidőnkben szeretünk közös programokat is csinálni, viszont emiatt a saját, külön hobbikra, időtöltésekre kevesebb idő jut.

Egyébként azt, hogy én személy szerint kevesebbet járok szórakozni, még csak nem is mondanám, hogy a gyereknek "köszönhetem", mert amikor pici volt, még sokkal többször mentem koncertre, táncolni, stb. Most már nyolc éves, és úgy 2-3 éve már valahogy nem vágyom rá. Jó, most, a terhességem utolsó hónapjában már nagyon tervezgetem, hogy majd egyszer hű de el fogok menni bulizni egy jót, de hát a franc se tudja, hogy az mikor lesz, csak most kedvem lenne hozzá, mert nem tehetem meg :D De amúgy szerintem olyan évi egy-két alkalommal mentem koncertre, vagy hasonló helyre, míg régen azért havonta egyszer biztosan. Mármint amióta gyerekem van. Gyerek előtt majdnem minden hétvégén. De valahogy már nem hiányzik, már zavar, ha nagy zaj van körülöttem, zavar, hogy mindenki be van rúgva, én meg nem. Mert berúgni meg már jó ideje nem akarok, mert tudom, hogy milyen cefet rossz lesz másnap, amikor viszont már itthon kell a dolgomat csinálni. Most komolyan, azért költsek el egy valag pénzt, hogy másnap egész nap fájjon a fejem? Egyébként semmi bajom nincs a bulizással, akinek igénye van rá, menjen, amíg nekem is volt, addig én is mentem, de most már egyszerűen nincs kedvem. Maximum ha olyan zenekar jön, akik ritkán lépnek fel Magyarországon, pl. asszem két éve volt Die Antwoord koncert, arra minden további nélkül elmentem, és marha jó is volt :D

Mondjuk a barátokkal szívesen ülök be valahová beszélgetni, csak ugye ha már gyerek van, akkor ez necces. Van sok közös barátunk a férjemmel, jó lenne együtt menni, de ugye valakinek itthon kell maradnia, úgyhogy egyszerre csak az egyikünk mehet. Vagy az van, hogy hozzánk jönnek. Azt meg - lehet, hogy ez gáz -, nem annyira szeretem. Ha valahová elmegyünk, és már fáradt vagyok, akkor egyszerűen hazamegyek. De ha itt vannak nálunk, akkor ugye nem illik azt mondani, hogy menjetek haza, mert aludni szeretnék. És hát akad pár olyan barátunk, aki feljön délután ötkor, és hajnali kettőig szórakoztat minket, mert ő mondjuk másnap épp nem megy dolgozni, ellentétben velünk.

Aztán, ha belegondolok, lenne a férjemnek például egy csomó olyan hobbija, amihez minden adott lenne, kivéve egyet: ideje nincs rá. Reggel elmegy dolgozni, és ideális esetben ötre van itthon, de inkább hatra. Olyan a munkája, ami elég nagy odafigyelést igényel, úgyhogy nem csodálom, ha fáradt. Ráadásul ha komolyan foglalkozni akarna olyan hobbival, ami tényleg érdekli, akkor azt nem is tudná itthon csinálni. Na most, ha hazaér hatra, átöltözik, és elmegy, jó esetben hétre odaér, este meg már mi a fenét csináljon? És akkor még a családját nem látta, nem pihent, nem csinált itthon semmit.

Nekem annyiból könnyebb volt, amíg dolgoztam (most táppénzen vagyok), hogy én négykor letettem a lantot, és jöttem haza. Pontosabban elmentem a gyerekért a suliba, aztán együtt haza, így volt kb. öt, mire itthon voltunk. Elmenős hobbira nem vágytam, hiszen én is egész nap nem voltam itthon, munka után szerettem volna a gyerekemmel, meg a férjemmel is lenni egy kicsit legalább, és ugye itthon is meg kell csinálni sokmindent hétköznap is. Mosni, mosogatni például.

Itthon szeretek sokféle dologgal foglalkozni, de amíg dolgoztam, ezekre is csak hétvégén jutott időm.

Leszámítva az olvasást, na arra mindig találtam/találok időt: alvás előtt, fürdés közben, buszon, sorbanállás közben. Szerencsére nálunk mindenki szeret olvasni.

Másra viszont munka, család mellett tényleg kevés idő jut. De ez nem olyan nagy baj, ha az ember jól érzi magát a munkahelyén is, és a családja körében is. Nekünk hála az égnek, olyan munkánk van, amit szeretünk, amiben jók vagyunk, amiben sikereket érünk el. Arról nem is beszélve, hogy mi, mint család, szintén szeretünk együtt lenni, szeretünk együtt társasozni, kirándulni, vagy csak egyszerűen beszélgetni. Mert azért beszélgetni mindig van miről.

Szóval lehet, hogy monotonnak tűnik az életünk, vagy más szülők élete egy tini számára, de attól még nem biztos, hogy az. Ha valaki annak érzi, akkor nyilván az, mi pl. a miénket nem érezzük annak, csak egyszerűen a munka, család mellé ennyi fér bele. Nem lehet mindenki rocksztár vagy oknyomozó riporter vagy nemzetközi kém :D Nekik nyilván sokkal izgalmasabb életük van, mert a munkájuk is olyan. Hát, nekünk más jutott, másban vagyunk jók :D

Valahol igazuk van azoknak, akik a gyerekvállalást is beleveszik. Nálunk két gyerek van. Születéstől gyakorlatilag nem jutott, pénz, idő egyetlen nyaralásra. Hobbit el kellett felejteni. Mindig jöttek az újabb kiadások, ami végett 250-300 órát kellett dolgozni havonta. Jó volt, ha egyszer-egyszer ki bírtam magam aludni.

Mai fejjel, biztos nem vállalnák gyereket.

Szerintem sok esetben lustaságból is fakad ez az életmód. Oké, felnőttként az embernek sokkal több a dolga, de valójában mindenkinek megvan a lehetősége változatosabb életre, nyilván különböző szinteken. Mondjuk az olvasás pont egyáltalán nem drága, van könyvtár mindenhol. És időt is lehet rá szakítani. Csak egyszerűbb lustálkodni, ledőlni egy film elé és elaludni rajta. Apukám ezért néz akciófilmeket este, azt mondja, a sztori nem érdekli, úgyis mindnek tök ugyanaz, de a zajra jól elalszik.

De azért sokan vannak, akik munka mellett is élnek társasági életet, van hobbijuk, stb. Csak nehezebb megszervezni, ez tény. Miután végigtolja az ember a 8 óráját (ami inkább 9, hála a fizetetlen ebédszünetnek..), még mindent meg kell csinálni, a háztartási teendők is sok időt és energiát igényelnek. A gyerekek is. Sokszor az ember ki se lát a feladatokból, főleg ha a tökéletességre törekszik. Én visszavágyom sokszor a suliba, ahol sokkal több időm volt mindenre, amit szeretek :)

"Születéstől gyakorlatilag nem jutott, pénz, idő egyetlen nyaralásra. Hobbit el kellett felejteni. Mindig jöttek az újabb kiadások, ami végett 250-300 órát kellett dolgozni havonta. Jó volt, ha egyszer-egyszer ki bírtam magam aludni. "

Ennek sem a gyerek volt az oka hanem az hogy szarul kerestek.