Miért él a legtöbb szülő ennyire monoton életet?

Van, aki ilyen. Nyilván nem mindenki, nézz körül, halgass rádióban interjúkat, vannak emberek érdekes hobbikkal :) Rengetegen rendelkeznek nyaralóval, ahol elvannak, sokaknak van azért baráti társasága is.

Én nem tudnék és nem lennék hajlandó hobbi és célok nélkül élni, az biztos. De nem vagyunk egyformák.

Állati jó, hogy felmerült benned ez a kérdés 16 évesen, komolyan. Engem ez a kérdés régóta foglalkoztat. Tapasztalatom szerint munka mellett belefér a hobbi, és a szórakozás. Gyerek mellett viszont már kétesélyes a dolog... Ezért is vagyok 30 évesen gyermektelen. Meggyőződésem, hogy a fásult élet nagyban köszönhető a gyermekvállalásnak, és az azzal járó kötelezettségnek. Persze nem akarok általánosítani, nem mindenhol van ez így, van nekem is 1-2 ismerősöm, akik gyerekesek, és emellett megmaradtak rendszeresen szórakozni járó társasági embereknek. Szuperhősként tekintek rájuk, mert én is biztosan az unalmas életet élő szülők közé tartoznék, ha lenne gyerekem. A többség tényleg olyan, mint a szüleid.

Talán hozzáállás kérdése is, talán anyagi kérdés is, franc tudja.

Nézd ,az élet már csak ilyen.Nem lehet mindenki "unatkozó" milliomos ,hogy azt tegye amihez éppen kedve szottyan.Az ,hogy felneveltek téged szintén nem kis meló volt.Gondolom már nem is 20 évesek.Majd ha ott tartasz ahol ök ,lehet hogy te sem a bulizáson töröd a fejed hétvégente.

Én is olyan voltam tini és fiatal felnött koromban ,hogy hétvégén öt percig nem maradtam a seggemen ,televoltam haverokkal ,hétközben meg futni jártam ,olvastam ,amihez épp kedvem támadt.Sajnos ezek az évek a legszebbek ,de hamar el is múlt.Mostmár én is gyereket nevelek ,és más dolgok töltik ki a napjaimat.De szerencsére én ebben is örömömet lelem ,tehát nem panaszkodom.

A szuleid nagy valoszinuseggel intellektualisan nem tul bonyolult emberek. Nincs azzal sem baj, ha meg tudjak talalni ugy is a boldogsagukat.

A munka nem jelent onmagaban monotonitast, eleve van egy csomo olyan munkakor ami egyaltalan nem monoton, es az elet nem csak a munkabol all.

A sajat valasztasod hogyan rendezed az eleted.

Megmondom őszintén, én meg tudom érteni az ilyen embereket is.

Sokaknak alapból esélytelen hogy elérjék az álmaikat, céljaikat, és egyszerűbb ellenni a normál biztonságban. Én már 26 évesen sok évnyi egyetemmel a hátam mögött úgy vagyok, hogy hátam közepére kívánom az egészet.

Sokkal jobb az, mikor hazaérek, kikapcsolódok, nem kell semmit csinálni, rendbe rakom a szobát, főzök, mosok, takarítok, aztán max 1 film és vége a napnak.

Mondjuk egész nap emberek között vagyok/voltam, így kifejezetten örülök hogy nem kell utána sehová mennem.

Hadd kérdezzek vissza: neked mik az álmaid, céljaid? És hol tartasz 16 évesen ezek megvalósításában?:-)

Más-más szakaszán tartotok az életútnak, nagyrészt ennyi az egész. Kérdés, hogy valaha volt-e a szüleidnek hobbijuk, szerettek-e olvasni, volt-e igényük más, igényes szórakozásra? (Hadd ne tartsak szuperhősnek valakit azért, mert kocsmázni jár gyerek mellett:D.) Valószínűleg nem, akinek van, azt nem akadályozza ebben sem a felnőttkor, sem a gyerekvállalás. Azokat a célokat, amiket anno kitűztek, ők már elérték: van valamilyen szakmájuk/végzettségük, munkájuk, családjuk, saját egzisztenciájuk - te meg még sehol sem tartasz ezekben. Mégis min kellene rugózniuk, ha azt, amire vágytak, már elérték? Nekik így jó, van, akinek a szeretteivel, családjával töltött idő, közös ténykedés (legyen az akár főzés, házimunka, tv-nézés) jelenti a legjobb kikapcsolódást, ezt nyilván nehezen érti egy kamasz, aki még szinte semmit nem tapasztalt meg az életből, vagy egy egyedülálló, akit otthon nem vár senki.

Olvasni is rossz.

Én is félek ettől a leépülésről,amikor már nem lesz erőd arra,amire vágysz.

Annyira rossz.Komolyan bele is őrül a gondolatba is az ember.