Ti jogyan értetnétek meg a szüleitekkel ezt?
18 éves fiú vagyok. Szüleim azt hiszik problémáim vannak. De ez nem igaz. Legalábbis nem így: vannak problémáim. Ugyanúgy mint másnak. Problémák a társaságokkal, a sulival, a mindennapokkal.
Szüleim azt hiszik hogy sokat változtam, és a rossz irányba. Én másképp látom.
Amit ők látnak / gondolnak: régen mindig itthon voltam, mosolygós voltam, jó kedvű stb. Ezzel szemben most komoly vagyok, sokszor szomorú vagyok, magamba zárkózom, titkolózok, sokat járok el itthonról és semmit nem csinálok. ( Ezt gondolják, este 8 óta ezt hallgatom, hogy ilyen rossz-olyan sz@r vagyok ).
Amit én gondolok: régen kicsi voltam, a legnagyobb problémáim kimerültek abban, hogy most nem ér rá lejönni / nem engedik le a haverom, ne kapjak 3-asnál rosszabb jegyet. Ennyi. Nem volt semmi más elvárás, nem voltak gondok.
De azóta jóformán felnőttem. Látom hogy az életem egy kész csődtömeg.
A suliba rohadt sokat kell tanulni, emiatt kevés a szabadidőm. Abban a kevés szabadidőmben szinte kivétel nélkül otthon vagyok, mert a társasági életem 0. Nincs ( és még nem is volt ) barátnőm, kevés barátom van. Ha otthon vagyok és nem tanulok segítek a házi munkában ( takarítás, mosó-, mosogató-, szárító gép ki- és bepakolás, állatok ellátása, tesómra vigyázás ). Ha nem ezt teszem zenét hallgatok, olvasok vagy heti 3-szor, 4-szer leülök a géphez játszani ( 1-1,5 órát ).
Szüleim nem igazán támogatnak. Semmiben. Mondtam hogy szeretnék tűzoltó / katona lenni. Mondták hogy jó. Na mármost a fizikumom nem valami jó. Mondtam, hogy elmennék edzeni ( komolyan gondoltam, nem csakúgy mondtam ). Ezt már nem engedték. Heti kétszer tudok elmenni ( jó esetben ) max 2 órát ( és így is le vagyok cseszve, hogy minek járok ennyit, megerőltetem magam, nem két hét alatt kell rendbe hozni magam ).
Ennyi a szabadidőm.
És emellé mi jön még, ami miatt csődtömegnek érzem magam?
Nem tudok mit kezdeni az életemmel. Nem tudom mit hogyan tovább. Nem érzem magam sikeresnek.
Nincs senki, akivel osztozhatnék az örömömben, bánatomban, aki meghallgatna.
Egyszerűen arra van szükségem, hogy egyedül legyek, magamba zárkózzak és gondolkozzak. Ki akarom zárni a világot, hogy átgondolhassam mit is akarok kezdeni az életemmel. Regeteg formája lenne, de a lehetőségek korlátozottak. Az olvasás és a zenehallgatás azért jó, mert ilyenkor nem a saját sikertelenségemmel törődöm.
Illetve arra van szükségem hogy legyen valaki, akivel megoszthatok bármit. Igen. Egy barátnő kéne, több mint egy haver. De a lányoknál is eléggé sikertelen vagyok.
Hogyan lehetne megértetni otthon, hogy az egyetlen problémám az ( a sok általános probléma közül ), hogy nem hagynak gondolkozni? Át kell gondolni mindent. Most nagy döntések előtt állok, amik az egész életem befolyásolják. Egyszerűen ki kell kapcsolnom. Szó szerint.
válasza: válasza:Egyszerűen arra van szükségem, hogy egyedül legyek, magamba zárkózzak és gondolkozzakI
lletve arra van szükségem hogy legyen valaki, akivel megoszthatok bármit.
??????
válasza:Sehogy. Igazából semmi probléma nincs itt, csinálod a dolgod, kitaláltad hogy valamilyen védelmi irányba mennél tovább, ehhez felkészülnél. Heti kétszer edzel teremben, gondolom. Eddig meg semmit. Mikor kezdted? Mit mond az edződ? Simán lehet, hogy egyelőre ez is elég, főleg ha finanszírozniuk is kell, mellette azért otthon is lehet edzeni. Ha nincs edződ, akkor megoldás lehet, ha keresel valakit, pl. a tesitanárod is jó lehet, biztosan segít, mert örül hogy valaki az ő tárgya iránt érdeklődik, és valószínűleg tőle jobban elfogadják az edzést a szüleid, mintha te magadtól a nulláról kitalálod.
A sikerességet nézd máshonnan. 18 éves vagy, még el se kezdődött az életed? Miben szeretnél máris sikeres lenni? Néhány csodagyerektől eltekintve 18 évesen a legtöbben pont ugyanitt tartanak.
Egy dolgon kell változtatnod: ne gondold, hogy a mostani döntéseid az egész életed befolyásolják. Nem a 60-as években élünk, ez pedig utoljára akkor volt érvényes. Az életed halad, te bármikor változtathatsz rajta.
Apukám a 80-as években végzett jogász. Ma informatikus. Amikor egyetemre ment, életében nem látott még számítógépet. Simán lehet, hogy a te életed is olyan fordulatot vesz majd a jövőben, amire most még csak nem is számítasz :)
válasza:Szerintem meg egyszerűen csak betojtál, mert véget ért a gyerekkorod, most már nem fogja apu-anyu a kezed. Igaza van 3-asnak abban, hogy szó nincs arról, hogy az életedet véglegesen most kell eldöntened. A szemléleteden kellene változtatnod, nem problémahegyeket, hanem lehetőségeket látni magad előtt: az, hogy nagykorú vagy, azt jelenti, hogy te magad irányíthatod az életed. Edzeni akarsz? Menj el edzőterembe, ha pénz kell hozzá, diákmunkázz, de futni, fekvőtámaszozni stb. ingyen lehet. Rengeteg infót találsz a neten, hogy csináld, mit egyél, milyen edzésformát válassz, vedd a fáradságot, és nézd meg. Nézz utána, hogyan lehetsz tűzoltó, katona (vadakat terelő juhász:-)), aztán rajta. Ha nem tetszik, majd változtatsz.
Azzal, hogy beborulsz magadba és az önostorozás/önsajnálat híg mocsarába, semmivel nem jutsz előrébb.
3-as, 4-es igazatok van. ( Ment is a zöld )
Ellenben nem engedik otthon. Edzeni október vége ( inkább november eleje ) óta járok. Saját pénzből ( egész nyaron dolgoztam, mindent ami az ellátásomon túlvan, én fizetek ) megyek moziba, haverokkal le ( ami mint mondtam elég ritka , edzeni.
Az edzés tervet nem engedik. Azt mondják hogy nem diétázni kell, hanem sportolni ( lényegtelen hogy diéta, fogyókúra lenne vagy egyszerűen csak mást ennék ). De ez meg ördögi kör, mert akkor visszajutunk oda, hogy állandóan eljárok otthonról ( futás, edzés ), amit nem engednek.
A többiben igazatok van. Én az érettségire gondoltam az életem befolyásolása alatt. Szüleim azt akarják hogy jogász, közgazdász, mérnök vagy menedzser legyek. Ha valamelyiket mondanám, egyből támogatnának, akár nem államira is. Ezzel szemben amikor felvetettem a tisztikart, jó formán kiröhögtek, mondták hogy én nem vagyok katonának való, oda jó fizikum kell, meg be kell fogni a számat, amit szerintük én nem tudok ( ez ismét nem igaz ). És bár nem ellenzik szóban, a tetteikből látszik hogy de.
válasza:A szüleid úgy gondolják, hogy ők jobban látják a dolgokat, mint te. Erre végül is megvan az az alapjuk, hogy többet láttak belőle.
Ezért javasoltam, és az utóbbi kommented alapján még inkább fenntartom, hogy beszélj a tesitanároddal, és vedd rá őket is, hogy beszéljenek vele. A továbbtanulásnál az volna a jó, ha szakmabelivel tudnál beszélgetni, vagy akár ők is, esetleg próbáld meg rávenni őket, hogy menjetek együtt nyílt napra. Cserébe menj el te is olyanra, amit ők szeretnének.
Végül egyébként úgyis te döntesz, a felvételit oda adod be, ahova akarod. Én anno így adtam be mérnök infóra, a szüleim egyáltalán nem támogatták, meg is sértődtek, amikor kiderült hogy a megkérdezésük nélkül jelentkeztem. Mondjuk az is tény, hogy háttértámogatás nélkül nem is sikerült befejeznem. Sajnos ezt is mérlegelni kell az embernek.
Szüleim szeretnek, sok közös családi programot tartunk. A sok vita ellenére ha azt mondanám hogy külföldre megyek tanulni, akkor is állnák az ott létem. ( Ez meg ks történt, mondták hogy ha kimegyek külföldre, akkor fizetnek mindent. Szívesen mennék de ott nincs tisztikar. )
Jövő héten megyünk Budapestre, educatio ( vagy valami ilyesmi nevű ) kiállításra. Az egyetemeket mutatják be különböző standoknál. Ha sikerülne rávenni hogy menjenek el ( mi osztállyal megyünk ), talán tudnának hatni rájuk.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!