Ti mit tennétek a szüleitekkel a helyemben?

Nos, a problémám elég összetett és hosszú, de megpróbálom érthetően, és lehetőleg dióhéjban leírni.

Édesanyám 12 éve él együtt a nevelőapámmal. Ez alatt a 12 év alatt rengeteg tervük volt már, hogy elköltöznek egy másik házba, vagy vesznek egy üres telket és építenek rá egy házat, vagy csak simán felújítják a mostanit. De sajnos nincs megtakarításuk és nem is tudnak összegyűjteni semmit, mert három hitelt is fizetniük kell, + rezsi, + az egyéb megélhetéssel járó költségek. Ezeket szerencsére fedezi a fizetésük, tehát nem vegetálnak, de előre lépni így nem tudnak. Férjemmel már egy éve építkezünk, mert jelenleg az ő szüleinél élünk, és úgy néz ki, idén sikerül is beköltöznünk az új házunkba (ne gondoljon senki egy kacsalábon forgó palotára, csak egy mezei kis kertes ház). Nagy mázlink van, hogy eddig csak egy kisebb összegű hitelt kellett felvennünk, mert férjem amióta csak dolgozik, takarékos volt, és összegyűjtögetett egy kis megtakarítást. Erről Édesanyámék is tudnak és ez által ők jómódúnak tartanak minket. A megtakarításunkat azonban az építkezés már javarészt magába szippantotta, de valóban egy kisebb összeg még maradt. Azonban a házat majd még be kellene rendeznünk, hogy lakható legyen, illetve időközben várandós lettem. Így hát lehet sokan fognak elítélni emiatt, de én úgy érzem, hogy jobban hajlok az "új családom" felé, mint Édesanyámék felé. Nyilván máshogy gondolkoznék, ha meg lennének szorulva a szüleim, de nincsenek, csak épp panganak azon a szinten, ahol vannak. Csak, hogy lássátok Ti is, az életszínvonaluk nagyjából ilyen: Kertes házban élnek vidéken (ami teljesen lakható állapotban van), mindketten dolgoznak, és bár ingáznak, de az úti költséget a munkahelyük fizeti, van egy autójuk, mindig van mit enniük, a hűtő, ha nem is tele, de félig mindig teli van. Van egy kutyájuk és két macskájuk, akiknek mindig tudnak kaját venni.

Szóval mit tegyek? Próbáltam már elmagyarázni nekik, hogy szeretnénk mi is élni a saját életünket, a pénzünknek nálunk is meg lesz a helye. Főleg ha megérkezik a baba. De ilyenkor Édesanyám mindig elkezd sírni, hogy sose fognak előre lépni és az élet csak úgy elmúlik a feje fölött, meg hogy már nem lesz fiatalabb. Természetesen örül az unokának, de valahogy nem látom rajta azt az igazi nagymamás boldogságot. Pedig sokat beszélt már róla, hogy milyen jó lenne. Szívesen segítenék rajtuk, de az a maradék megtakarítás nem annyi, hogy nekik is tudjunk adni és a babának is meg legyen mindene. A ház befejezéséről nem is beszélve, ez esetben azt elfelejthetnénk egy időre.

Bocsánat a hosszáért, ennél rövidebben nem tudtam összeszedni. :) Természetesen egyértelműsítem/kifejtem bármely részét, ami nem világos. :)

Előre is köszönöm a NORMÁLIS válaszokat. :)