Mennyire hasonló az ízlésetek a gyerekeitekkel/szüleitekkel zenékben, filmekben, stb?

Már elköltöztem, de azelőtt:

én nem néztem tévét, anyám szappanoperákat, nevelőapám valóságműsorokat, így ez sose működött.

Zenei ízlésünk teljesen más, nincs átfedés. Legutóbbi közös autóúton jó pár éve, ami 4 órás volt azt hallgattuk vég nélkül, hogy "Cuki, cuki vagyok, szeretnek is a nagyok!" ezt ismételve... újra, újra s újra.

Egyszer tettem szóvá, hogy váltsunk bármi másra (nem váltott, anyám meg aludt), utána nem szólaltam meg, mert szeretek élni. Szóval nincs kompromisszum, autóútnál az van, amit a vezető akar.

A könyvek terén egyezik az ízlésem az anyukáméval, más nincs.

Nálunk a '70-es, '80-as évek slágereit mindenki szereti, ez az egyetlen átfedés, mindenkinek megvan a saját ízlése. Amikor együtt vagyunk, vagy utazunk, rádiót hallgatunk, aki meg nem akarja, az hallgatja fülessel a saját zenéit.

Tévézni annyira nem szoktunk együtt, de a természetfilmeket mindannyian szeretjük.

Filmből szüleim elég mindenevők, vagyis inkább kifejezett ízlésük nincs, inkább kikapcsolódásból néznek dolgokat. Van, amit meg tudunk nézni együtt, pl. vígjátékokat, néhány drámát. De pl. engem érdekelnek elég különös dolgok is, pszichológiai dolgok, durvábbak is (pl. sorozatgyilkosok pszichéje, őrültek) - tehát thrillereket egyedül nézek, mert pl. anyukámat az ilyesmiről kirázza a hideg. Ő pl. olyan filmet sem szívesen néz, amiben van vér meg premierplánban gyilkosság (Poirot-t imádja, de hát ott már csak a hullát mutatják meg).

Zene... engem alapvetően nem lehet nagyon zenével kiakasztani, alig van pár szám, amitől hányni tudnék, így el tudom velük hallgatni azokat, amiket ők szeretnek. Bár anyukám egyébként sem nagy zenés, van kb. 2-3 dal, amit szeret, azt' annyi. Viszont az általam kedvelt összes zenét velük nem tudnám meghallgattatni, az fix. Van, ami elvontabb pl. Ja, meg anyának vannak olyan dalai, amiket kifejezetten utál - azzal szoktuk apával szívatni, hogy énekeljük a Don't Worry Be Happyt, mert azzal a világból ki lehet őt kergetni :D. Autóúton Class FM-et vagy Juventust hallgatunk, ha épp zene van rajtuk (mert én pl. a Sebestyén Balázs-féle bandától hányok, tehát azt nem akarnám hallgatni :D), mert nincs kifejezett bajunk a slágerzenékkel sem.

Nem sok közös van.

Anya a popot szereti és Pitbullt én a rockot preferálom. Apának teljesen mindegy mit hallgat.

Filmek terén anya a romantikus filmeket szereti. Egy dráma, elvontabb film vagy akár az aktuális szuperhős film számára hülyeség. Engem a hideg ráz a nyáltól csöpögő klisé filmektől. Apának az életrajzi ihletésű filmekkel nincs baja, azokat én is szeretem.

Tesómmal van sok közös az ízlésünkben.

Hosszú autóutakon rádiót hallgatunk, ha pedig megunom, hogy aznap már hatodjára játsszák a call me maybet, akkor ott a fülhallgató.

Alapvetően egyikünk sem szeret filmeket nézni, nálunk nincs az meg, hogy együtt filmezik a család, a tévé inkább csak háttérzajnak megy néha, közben mindenki másra figyel, olvasunk, vagy gépezünk. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor voltunk együtt moziban, akkor általában művészfilmeket néztünk, azok mindenkinek tetszettek. Anyával van egy-két sorozat amit mindketten szeretünk, azokat régebben néztük együtt, apa egyáltalán nem néz sorozatokat sem.

Zenében már inkább vannak közös pontok, anyától átvettem a klasszikus rock és az alterebb vonalat, apukámtól meg a régebbi punkokat meg a latin zenét. De zenében én mindenevő vagyok, szeretem a mai party zenéket, a pop zenét, meg a rap zenét is, amiket a szüleim nem nagyon bírnak.

Autóban általában rádió megy, vagy anyám rak be valamit amit mindhárman szeretünk, mert zenében bőven van ilyen.